Hatalmas eredmény: a Semmelweis Egyetem munkatársa az ország első hivatásos űrorvosa
Dr. Nagy Klaudia Vivien szakterülete a kardiológia, ezen belül az elektrofiziológia.
A magyar EU elnökség egészségügyi témái között kiemelten szerepelt az egészségügyi munkaerő kérdése. Interjú.
„Ha racionálisabbá válik az egészségügyi rendszer, nem lesz lehetőség átcsoportosítással enyhíteni az orvoshiányt?
Éppen ez a Semmelweis Terv egyik célja. [A minisztérium tavaly nobvvemberben ismertetett vitairatának teljes neve: Újraélesztett egészségügy, Gyógyuló Magyarország – Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére. A szerk.] Nagytérségeket hozunk létre, és igyekszünk racionálisan szervezni a betegutakat, a jelenleginél ésszerűbben felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat. De nincs annyi tartalékunk, hogy ne kelljen invesztálni a képzési rendszerbe.
Hova mennek az elvándorló magyar orvosok?
A magyar orvosok főleg Németországba, Angliába és Svédországba tartanak. De az orvosok vándorlása nem magyar, és nem is közép-európai jelenség. Az áttelepülések iránya keletről nyugatra, részben pedig délről északra mutat. A német orvos átmegy Angliába, az osztrák pedig Németországba, mert ott magasabb a fizetése. Az angol orvosok Kanadába, az USA-ba és Ausztráliába igyekeznek, vagyis a migráció globális. Az EU államaiból közel egymillió egészségügyi szakdolgozó hiányzik. Ugyanakkor, az egészségügyi ellátórendszer kérdései és az ezekkel összefüggő problémák jó része a tagállamok nemzeti hatáskörébe tartozik. Mégis, az EU néhány éve készített egy »zöld könyvet« az egészségügyi dolgozók helyzetéről. Az elemzések azt mutatják, hogy a legrosszabb helyzetben a kibocsátó országok vannak: Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Bulgária, ahonnan kiáramlik a munkaerő. Ezért a magyar EU elnökség egészségügyi témái között kiemelten szerepelt az egészségügyi munkaerő kérdése. Az egészségügyi miniszterek informális ülésén, Gödöllőn április elején egy egész napot szenteltünk a témának, és a júniusi miniszteri ülésen várhatóan elfogadásra kerülnek majd az ú.n. következtetések is, amelyek megalapozhatnak egy későbbi közös európai politikát az egészségügyben dolgozó humán erőforrás helyzetével kapcsolatban. Legfőbb ideje.”