Ne borítsuk fel a piacgazdaság alaptörvényeit

„- Ha már az említett pártnál tartunk, az eddigi kormányok egyike sem foglalkozott érdemben a cigánykérdéssel, csak elodázta és a területre szánt pénzt elköltötte. Ebbe a helyzetbe masírozott be a tavalyi választásokkal végérvényesen a Jobbik, akinek politikai aktivitása nagyjából ki is merül a témában, ezt viszont profi módon tartja a köztudatban, amivel saját fennmaradását segíti elő elsősorban. Ön szerint mi lenne a jó megoldás a kérdésben, mi a véleménye az egyenruhás bűnözésről elfogadott Btk. módosításról és mi lehet a kiút a cigányság számára és a gyakorlatban milyen módon?

- A büntető törvénykönyv módosítása ebben a tekintetben szükséges, de nem ez fogja megoldani a problémát. A jelentős részben a kormány által is gerjesztett gazdasági és társadalmi feszültségeket kellene enyhíteni és ez által kihúzni a »masírozás« lába alól a talajt. Nem baltával kell nekimenni egy társadalomnak, nem egyetlen látványos intézkedéssel lehet sikert elérni, hanem esetleg 100 összefüggő kisebbel. Nem  az a feladat, hogy a Jobbikot betiltsuk, hanem az, hogy azokat a feszültségeket kezeljük, aminek ellenhatásaképpen létrejött.

A roma fiatalok gondját csak az fogja megoldani, ha szakmát szereznek. Szakmunkásképző intézetek és kollégiumok hálózatára lenne szükség, mert 14 évesen a cigány fiatalnak már nem kell otthon lakni, hanem olyan környezetbe kell helyezni, ahol megtanulja azokat a viselkedési szokásokat, azt a mentalitást, értékrendet és elsajátítja azokat a készségeket, amivel ő később eltartja saját magát és a családját és nem fog folyamatos szociális támogatásra szorulni, vagy közmunkára és kegyelem kenyérre.

Hihetetlen feszültségteremtő tényező lesz, ha a szociális támogatáson lévők zöme roma származású lesz. Az integráció Magyarország létérdeke, és ez az oktatással kezdődik. (...)

- A devizahitelesek megmentésének fontosságát számtalanszor hallhattuk az elmúlt hónapokban. A legújabb elképzelések szerint az állam forinthitelt biztosítana a hiteladósoknak, hogy kisebb lakóingatlanba költözhessenek, emellett naponta hallhatunk a kormány árfolyamrögzítő terveiről. Lenne-e alternatív megoldás a bajba jutottak költségvetést kímélő megsegítésére?

- Minden olyan megoldás, amelyik érzékelhető segítséget jelent azok számára, akik ezen az árfolyamon nem bírják fizetni a devizahiteleiket, azt jelenti, hogy valaki másnak kell fizetni ezt a veszteséget. Nagyon kell vigyázni, hogy ne állítsuk feje tetejére a piacgazdaság és a kapitalizmus alaptörvényeit, mert azt úgy hívják, hogy szocializmus és az, mint már láttuk, sehova nem vezet. Ha uralkodó felfogássá válik, hogy a nyereségeket lehet privatizálni, a veszteségeket pedig automatikusan társadalmasítjuk, akkor ez teljesen szétveri a közösség értéktudatát. Ha valaki hoz egy rossz döntést, annak a következményeit zömmel neki kell  viselni. Nem volna igazságos, ha a lejárt lakáshitelek törlesztésébe beszálljanak olyanok is, akik rendesen fizetik a sajátjukat, vagy azért nem fizetnek lakáshitelt, mert nincs lakásuk. Ugyanis, ha ezeket a terheket az állam vállára tesszük, akkor az kiszorít más feladatokat, aminek a kárvallottjai lehet, hogy éppen ez utóbbiak lesznek.

Ha valaki nem tudja fizetni a hitelét, akkor az ő lakása a banké. Ha a pénzintézetek tulajdonosaivá válnak ezeknek a lakásoknak, akkor az a kérdés, hogy megelégszenek-e azzal, hogy mondjuk alacsonyabb bérért ugyanazt a lakást bérbe adják, mert akkor még mindig termelődik nekik valami bevétel – ami persze azt jelenti, hogy a hitel egy részét veszteségként le kell írni. Ebből nem feltétlenül következik a kilakoltatás, vagy ha nagy lakásról van szó, akkor fel lehet ajánlani egy kisebbet. Aki bebukta a lakáshitelét, annak összébb kell szorulni. Ez a kapitalizmus.

Az árfolyamrögzítés teljesen értelmetlen elképzelés, hiszen ez azt jelenti, hogy minden egyes svájci frank lakáshitelhez 30 vagy 50 forint állami támogatás kell. Hogyan osztjuk szét az így keletkezett veszteséget, vagy költségvetési többletterhet a társadalom tagjai között?”