A kultúra zászlóshajója a filmgyártás. Most Vajna kormánybiztosra és a filmalapra vár a feladat, hogy helyrehozza a kizökkent magyar filmidőt.
„Tegnap megkezdődött a 42. Magyar Filmszemle. Három hónapos késéssel, több nappal rövidebben. Valószínűleg ebben a formában a magyar filmtermés utolsó mustrája. A magyar film ünnepe – volt állandó szinonimája, miközben a kulisszák mögött és előtt is időnként izzottak az indulatok. Az elmúlt évek egyik viszszatérő története például az volt, hogy a dokumentumfilmesek kérték a szemle rendezőitől: ha már nevetséges összegből kénytelenek dolgozni, műveiket jobb esetben a későn fekvő televíziónézők láthatják, legalább e néhány napon nagyobb figyelem irányuljon a műfajra. Rendszeresen, hiába. Akadtak olyanok, akik a filmszemle versenyprogramjával voltak elégedetlenek, emiatt párhuzamos filmszemlét is rendeztek a rövidfilmesek.
Annyi bizonyos, a filmszemle egyik állandó rendezője, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) április 30-ával megszűnt. Több éve volt bizonyítani, nem sikerült. Több mint tízmilliárd forint kötelezettségvállalást, adósságot halmozott fel a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálata szerint. (...) Akik szerint ilyen történetek után felesleges pénzt adni a kultúrára, nem árt, ha tudja: a 2010-es versenyképességi jelentés szerint a kultúra és a hozzá kapcsolódó kreatív szektor az EU GDP-jének 3,3, a munkahelyek 3 százalékát adja. A kultúra a legdinamikusabb ágazatok egyike, amelynek zászlóshajója a filmgyártás. Most Andrew G. Vajna kormánybiztosra és a Magyar Nemzeti Filmalapra vár a feladat, hogy helyrehozza a kizökkent magyar filmidőt. Megéri az erőfeszítés.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
