Félelem és reszketés a felsőoktatásban

„A fejetlenség látványos példája az intézmények számának meghatározása körüli spontán ötletelés. Orbán Viktor először megelégedett volna három állami egyetemmel, a lényegesen lágyabb szívű Naszvadi György már ötöt is engedélyezett volna, Hoffman Rózsa végül 12 rektorral közölte a jó hírt, miszerint megússzák a nagy kaszást, de azóta újabb néggyel tárgyalt. Azt sem tudni, hogy végül hány állami egyetem marad, ennek ellenére a rendszer teljes szétkapását már jövő szeptemberben el kívánják kezdeni.

A »racionalizálás« ráadásul nem egy esetben színtiszta ostobaságot és alantas érdekeket takar. Matolcsy György egy kijelentése alapján például a bölcsészképzés fizetőssé válna, ami a tanárképzés nagy részét is ellehetetlenítené, hiszen meglehetősen csekély a valószínűsége annak, hogy valaki egy történelemtanári diplomáért fizetne egy-két milliót. No persze, miután pár tízezer tanárt épp kirúgni készülnek, valóban nem lesz szükség újak képzésére.

És akkor itt van a Corvinus ügye. Ezt szimplán a fantasztikum körébe sorolhatnánk, ha nem egy olyan országban élnénk, amelynek Schmitt Pál a köztársasági elnöke. Nem igazán értjük, hogy hogyan lehet NER-ellenes egy egész egyetem, de a »baloldali fellegvár« Corvinussal állítólag ez a helyzet. Az már önmagában szívderítő, hogy mindez 2011-ben szempont lehet az EU soros elnökségét adó országban, az pedig ironikus, hogy mindez nagyon könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat: amennyiben a Fidesz-KDNP komolyan gondolja ezt az agyrémet, minden nehézség nélkül kreálhat pár tízezernyi MSZP-szavazót, köztük talán Orbán Ráhellel. Nem csoda, hogy ilyen előjelek mellett a kutatóegyetemek sem rajonganak a legfrissebb felsőoktatási reformkísérletért, bár nem valószínű, hogy tiltakozásukkal túl sokra mennének. Magyarországon a szakértelem már régóta kommunista trükk, a józan ész pedig most készül elhagyni az országot - szó szerint.”