Éljen a drachma?

„A drachma visszaállítása mellett több indokot is fel lehet sorakoztatni. Például azt, hogy a jövőben nem Frankfurtban döntenének az athéni pénz sorsáról, és a hitelnyújtókkal is szabadabban alkudozhatna az ország, nem kellene emellé Brüsszel – más tagállamok politikai érdekeit képviselő – jármát is a görögök nyakába tenni. Arról nem beszélve, hogy a jelenlegi athéni adósság átütemezése is a nyugat-európai bankokat gazdagítaná.

A hellén euró fenntartása ma tehát a gazdagabb eurózónás országoknak sokkal inkább érdeke, mint Athénnak, és ezért további árat is hajlandók fizetni. Különösen igaz ez Németországra. Ez az állam rendkívül sokat nyert azon – mégpedig az érintettek kárára –, hogy a gyengébb déli államok átvették a közös pénzt. Berlinnek sokat segített az eurózóna kialakulása. Egyes vélemények szerint az euró nem más, mint a németek gazdasági fegyvere, amit arra használnak, hogy saját felvevőpiacukként működtessék a zóna szélein lévő tagországokat. A statisztikai adatok mindenesetre beszédesek. A német kivitel többlete Görögországba megháromszorozódott 2000 és 2007 között. Portugáliában pedig a németekkel szembeni külkereskedelmi hiány ugyanebben az időszakban öt és félszeresre emelkedett. S mindez egészen másképp alakult, amikor még működtek a nemzeti valuták.”