„Hogy a történtekről pontosabb képünk legyen, nem árt tisztában lenni az ügy hátterével. Gondolok itt elsősorban arra, hogy von Trier harminchárom éves koráig abban a tudatban élt, hogy ő zsidó, és csak ekkor tudta meg, hogy édesapja valójában német volt. Fontos adalék még, hogy filmjeit a múltban rendre szétszedte a sajtó a cannes-i bemutatókat követően: volt ő már sátánista, nőgyűlölő és még ki tudja, mi minden. Náci speciel még nem volt, ám a korábbi bocsánatos bűnökkel ellentétben ezt már nem tudja levakarni magáról. Von Trier a létező legnagyobb tabuba gázolt bele, amit a nyugati világban tiszteletben szokás tartani, és a fesztiválszervezők hisztérikus reakciója újra ezt igazolta: igen, mi szeretjük ám a jó tréfát, no de Hitlerrel és a nácikkal nem szabad viccelni. Pedig elég sokan megtették már ezt az elmúlt pár évtizedben, és nem dőlt össze a világ. Sőt, maga Von Trier is utalt arra a szónoklata végén (»Vajon hogy fogok ebből kikeveredni?«), hogy még véletlenül se vegye komolyan a szavait senki. Az sem mellékes szempont, hogy ha valamiről ellentmondást nem tűrően kijelentjük, hogy nem szabad vele még viccelni sem, akkor annak a feldolgozása, megértése is sokkal nehezebben fog menni. Nem túlzás ezért az sem, hogy ez a merev, dogmatikus és humortalan hozzáállás csak árt az ügynek. (...)
Most pedig képzeljük el, mi történt volna, ha Lars von Trier Cannes-ban Sztálint dicsőíti a sajtótájékozatón, és arról beszél, hogy amúgy semmi baja a kelet-európai nemzetekkel, de azért »Lengyelország elég idegesítő«. Egy-két elhatárolódás, elítélő nyilatkozat, jegyzék a lengyel követségről, és maximum értetlenség, hiszen Sztálint nyilván minden épelméjű ember pszichopata diktátornak tartja, akiben semmi szimpatikus nincsen. Lett volna belőle egy vicces, mínuszos hír mindenütt és kész. Pedig Sztálin tömeggyilkosi mivoltát sem kérdőjelezi meg ma már senki, de rá a Nyugat kevésbé érzékeny, talán mert szovjet katona nem jutott az Elba túlpartjára soha. Vagy vegyük példaként a japán Kishidan zenekar esetét, amely idén márciusban kavart botrányt azzal, hogy a nácik uniformisára emlékeztető ruhában lépett fel egy tévéműsorban. Vajon feltűnt volna bárkinek is, ha ugyanez a zenekar a Vörös Hadsereg egyenruhájában jelenik meg?”