Bibó István a hazug rendszerek bukásáról

„Bibó remek kis szöveget írt A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata címmel, valamikor 1938-40 között. A politikai cselekvés elveit, indítékait, motívumait foglalta össze benne a maga számára. Későbbi közírói és politikusi pályafutása, börtönévei és a Kádár-korszakban is tanúsított intranzigens magatartása a bizonyíték rá, hogy a szavait a legkomolyabban gondolta.

Azon töprengek, melyik parancsolat volna ma a legközkedveltebb, ha az új módi szerint netán ezekről is megkérdezné a kormány a választókat? Melyiket találnák a legsugallatosabbnak, az egykori Bibó-hívő szakkollégisták rendszerváltó liberális demokrata politikai közösségéből kinőtt populista jobboldali politikai szövetség közel egy éves kormányzása után?  Amely szövetség mára óceáni távolságba jutott ezektől a bibói evidenciáktól. (...)

De arról is meg lehetne kérdezni a választókat, nem érzik-e ismét időszerűnek azt a bibói mondatot – amelyet a 2006-os gyurcsányi lelepleződés, az őszödi beszéd után oly nagy előszeretettel emlegettünk, akkori ellenzékiek, – hogy a politikában el lehet ugyan követni kisebb-nagyobb hazugságokat, de hazugságra nem lehet rendszert építeni, mert az előbb-utóbb összeomlik.”