„Magyarország beteg.
A tünetegyüttes része mindaz, ami a Nemzeti Színház körül zajlik. És most mindjárt az elején szeretném leszögezni: mindezért nem Alföldi Róbert a hibás. Legalábbis nem elsősorban. Alföldi Róbert egy tehetséges ember. Megverve sorsának s hajlamainak minden boldogtalanságával és frusztráltságával. Sorstársai többnyire pótcselekvésekbe, alkoholba, önpusztításba menekülnek, vagy szégyellik magukat. Alföldi a művészetben találja meg boldogtalan életére a gyógyírt. És ezzel nincs semmi baj. Bármelyik színház élén helye lenne, egyetlenegyet kivéve: a Nemzeti Színházat. Ugyanis Alföldi Róbert életműve önnön balsorsának lenyomata – ezt azonban mégsem avathatjuk Nemzeti Üggyé. Ez itt a probléma. A fő felelősség azoké, akik őt éppen a Nemzeti élére tették. S mindezzel együtt egészen biztos vagyok benne, hogy a Tragédiából Alföldi legjobban éppen a római színt rendezte meg. Ugyanis a római szín a mi korunk, s Alföldi minden bánatával a mi korunk hőse. (Amúgy persze roppant kíváncsi vagyok, ha mondjuk a debreceni színház igazgatója viccelődött volna szopásügyileg mondjuk a Népszava újságírónőjével, akkor vajon a Népszava megvédené-e őt. Ugyan! Dehogy védené! Teljes erőből követelné azonnali eltávolítását…)
De hát Magyarország beteg.”