Az állam az abortusz-vitában

„Alapvető, emberiességi kérdés, hogy a közvélemény mit gondol az abortuszról. Ez nyilván elválaszthatatlan a fogamzásgátlásról szóló vitától, de aki csak eddig lát, az éppen a lényeget hagyja figyelmen kívül: jó-e, elfogadható-e, vagy éppen ellenkezőleg, visszaszorítandó-e a művi terhesség-megszakítás? Ez valódi civilizációs dilemma, és ha a számokból indulunk ki, az látszik, hogy Magyarországon évente minden ezer élve születésre 450 abortusz jut, ami - a csökkenő tendencia ellenére - továbbra is messze az európai átlag felett van. (Beszédes, hogy a rekorder Oroszország mellett a 400-as feletti kategóriába tartozik még Lettország, Bulgária, Románia, Fehéroroszország, Észtország és Ukrajna - mind az ateista kommunizmus kísérleti terepei a XX. században.) Sokatmondó, hogy hazánkban sikerkönyv lehet annak elmesélése, hogy egy nő élete során hány abortuszon esett át egyetlen férfi miatt.

Fontos lenne, hogy az új kampány ne rekedjen meg a jogi vagy a fogamzásgátlási szinten, hanem annál továbbmenve mutasson rá, mi a valódi morális dilemma. Lesznek elterelő hadműveletek; már vannak is: ezek egy része érthetetlen, más része nagyon is tudatos és vállalt provokáció, a közös bennük pedig az, hogy tudatlanságból táplálkoznak. (Jóindulatú olvasatban.) Aki ugyanis az egészből azt tudja csak kiemelni, hogy gumióvszert kell osztani minden gimnazistának, ezt pedig politikai programjává emeli, az nem látja a fától az erdőt. Igen, a fogamzásgátlás fontos; ahogyan az is, hogy végre világos legyen a különbség ez utóbbi és az abortusz között. Itt egy szociokulturális (nem etnikai!), illetve oktatási-nevelési ügyről van szó. Amire viszont a kampány reflektál, az már túlmutat ezen: megtörtént a - feltételezhetően - nem kívánt terhesség, ami nyomán két lehetséges megoldás van, ezek közül az egyik a magzat halálával ér véget. Morális ez? Kívánatos ez? El kell-e fogadni ezt?”