Rend, Jobbik, cigányok

„A parlamenti szerep, a Fidesz–KDNP kétharmadával elveszett zsarolási lehetőség és a kormány számos intézkedése elszívta a levegőt a Jobbik elől. A párt hónapok óta jórészt csak vergődik, és a kormánytábor törvényszerű apadásából az MSZP-hez hasonlóan nem tudott profitálni. Ráadásul a radikálisoknál menetrendszerűen jelentkező belső harcokat sem lehet már eltitkolni. Az elszámoltatást lehet sürgetni, a kormány gazdaságiválság-kezelését érdemes bírálni, de mindez valahogy nem jön át, az alkotmányozásnál pedig csak a puha elutasítás jöhet szóba, a balliberális bojkotthoz a Jobbik nem csatlakozhat.

Egyéb ötlet híján marad a korábban bevált recept: a »cigánykérdés« napirenden tartása, tekintet nélkül a következményekre. Hejőszalonta leleplezte, hogy Vona Gáborékat a hideg, cinikus számítás, nem a közbiztonság miatti aggodalom mozgatja; kényszeresen keresik az etnikai konfliktust, a figyelem felkeltése érdekében akár maguk is készek olajat önteni a tűzre. Sajátos módon kerül így harapófogóba a kormány: a Jobbik azt igyekszik demonstrálni, hogy az állam továbbra is képtelen fellépni a bűnözéssel szemben, a jogvédők egy része viszont a különféle gárdák masírozását írja a Fidesz számlájára. És utóbbitól csak egy lépés az országkép rombolásának újabb állomása: a nemzetközi sajtó beszámolója az etnikai konfliktusoktól sújtott falvakról, az előítéletes magyarokról, adott esetben összemosva az ellenzéki radikális és a kormányzó mérsékelt jobboldalt. Nincs új a nap alatt.”