Mit kezdjünk Gyurcsányék alkotmánytervezetével?

„Még ha csak szakmai lelkesedésből készült is az anyag, mégis, milyen politikai forgatókönyv létezett a megvalósításra? Mert ha a jelenlegi Fidesz-KDNP alkotmányozni akar, azzal kapcsolatban lehet számos kifogást megfogalmazni, ahogy ezt teszik is szorgosan az ügy kritikusai. Egyetlen dolgot azonban nem lehet mondani: azt, hogy az Országgyűlés jelenlegi összetétele mellett közjogi értelemben ezt ne tehetné meg a kormányzó pártszövetség. No, de 2006-ban mégis mi volt a terv? Ráadásul nemhogy a 2/3-ra, hanem 4/5-re? Mert még az MDF-fel is bőven kevesen voltak a 2/3-hoz is. Hogy majd a Fidesz beszáll? Ez már akkor is naivitás volt, amikor még az őszödi beszéd nem volt kint.

Innen nézve elég zavaros a volt miniszterelnök és az ő válaszaiból építkező további szocialista nyilatkozók érvelése. Nehézkesen kezelik ezt a fejleményt egy számukra amúgy is bizonytalan kimenetelű játszmában, ahol a politikai költségek és hasznok eddig egyensúlyban lehettek, talán szerény pluszban álltak, ráadásul a haszon oldalát erősítette, hogy így csökkent a szocialisták elszigeteltsége, hiszen az LMP-vel együtt, és sok tekintetben összecsengő érvekkel maradtak távol az új alkotmány vitájától. A 2006-os tervezet előkerülése azonban szükségszerűen újra eltávolította a kimért lépésekkel közeledő ökopártot. Schiffer Andrásnak ugyanis nem volt más lehetősége, mint lényegében megkérdőjelezni Gyurcsány szavahihetőségét azután, hogy még TASZ ügyvivőként peres úton próbálta kikényszeríteni az igazságügyi tárcából az új alkotmány akkor már nyolc hónapja kész, de titokként kezelt tervezetének nyilvánosságra hozatalát. (n.b. a TASZ a pert elvesztette)

Mindezek után továbbra sem kell különösebben csodálkozni azon, ha a Fidesz-KDNP oldaláról elvesző támogatókat tartósan, hónapok óta nem tudja magához kötni a szocialista párt. A bizonytalanokat egy ilyen kusza, ellentmondásos ügy csak még bizonytalanabbá teszi.”