A tudatos gyermektelenség

2011. április 23. 22:09

Mi ugyanazt szeretnénk, amit ők: boldogan élni – csak éppen gyerek nélkül.

2011. április 23. 22:09

„Mi az, amivel a tudatosan gyermekteleneknek meg kell küzdeniük döntésük meghozatalakor, illetve a későbbiekben?

A legnehezebb talán az erős társadalmi nyomással való harc, és az álláspontjuk elfogadtatása a környezetükkel. Napjainkban a közvélemény úgy fogalmazza meg a gyerekvállalást, mint egy élethosszig tartó, többségében örömteli feladatot, ami azonban állandó jelenlétet és áldozatokat követel. Lényeges változás ez a korábbi családi modellekhez képest - a századelőn például egy családba 5-10 gyerek is született, ám közülük csak páran élték meg a felnőttkort. Mára kiterjedt gyermekjóléti programok és világszervezetek léteznek, amelyek lehetővé tették, hogy a gyerekek lehetőségeikhez képest a legjobb egészségügyi ellátásban és oktatásban részesüljenek. Ezzel párhuzamosan átalakult a gyermek pozíciója a családban (gyakorlatilag ő lett a középpont, ami korábban elképzelhetetlen volt), és a családalapítással kapcsolatos attitűdök is megváltoztak: ma már tervezünk, mérlegelünk, számolunk, és mindezt legfőképp a születendő gyerek(ek) érdekében. A gyerekvállaláshoz tehát mindenképp szükség van arra, hogy valaki akarja ezt az egészet, különben boldogtalan lesz, és úgy fogja érezni, hogy rossz döntést hozott - legrosszabb esetben pedig a gyermekét vagy a partnerét hibáztatja ezért.

Mivel én is a tudatosan gyermektelen kategóriába tartozom, van tapasztalatom abban, hogy milyen kritikák érik a hasonlóan gondolkodókat, és mivel győzködnek illetve vádolnak minket a család mellett érvelő (és esetenként akár egyenesen propagandista) emberek. Például azzal, hogy önzőek vagyunk, túlságosan szeretjük önmagunkat (?), illetve az anyagiakat rendeljük mindenek fölé, és mániánk a függetlenség. Valójában mi ugyanazt szeretnénk, amit ők: boldogan élni – csak éppen gyerek nélkül. Az pedig, hogy a nem-gyerekre fordított energiánkat mire használjuk, hadd legyen a mi döntésünk. Valószínűleg – a média által közvetített torz képből és az előítéletekből kifolyólag - a mi kényelmesnek hitt „fenékig tejfel” életünket irigylik, azt viszont nem veszik figyelembe, hogy a tudatosan gyermektelenek egy része alkotó-, tudományos-, vagy aktivista munkát végez (tehát a legkevésbé sem felelőtlen), és ők pont azért nem vállalnak gyereket, mert az életmódjuk nem teszi lehetővé. A childfree párok közül egyébként sokan foglalkoznak környezetvédelemmel a szabadidejükben, ill. felszólalnak a társadalmi problémák ellen, ami szintén nem épp önző dolog.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 102 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Azigaz
2011. május 11. 14:56
drieno Nem a gyermek az elet celja, eleg beszukult a gondolkozasa annak aki igy egyszerusiti gyula felrertetted a cikket (javaslom fejleszd a szovegertelmezo kepessegeidet) Gyerekekre szukseg van, a cikk nem ezt vonja ketsegbe. de karatna Nekem fontosak a gyerektelenul elhunytak (nem "hianyoznak", az onzo akarja hogy hianyozzon miutan elmegy) es kijarok a temetobe apolni a sirjaikat. ikaljan sokkal gyakoribb hogy a szulo egeszen halalig tamogatja a gyerekeit ugyhogy inkabb a szulok rinyalasat hallom allandoan hogy jaj a gyerekemere kell a segely stb.. mint ahogy altalaban nagyon jellemzo hogy a gyerekvallalok a gyerekuk moge bujik(tisztelet a kivetelnek) a politukusokrol nem is beszelve akar a szo szoros ertelmeben, pl Gyurcsany is eloszeretettel vont gyerekeket maga ele nehogy megdobaljak, meglojek. Mystes YES :) Autofocus rosszul kozeited meg. Az emberseg felol kene elarulom A homoszexualisok es homoszexualisok kozott is oriasi kulonbseg van. Termeszetesen egy embertelen homoszexualissal valo barmi nemu osszetartozasra en sem vagyok buszke. De buszke vagyok arra, es mindenki buszke lehet magara, aki emberseges a hozza hasonloan emberseges emberekkel, legyen az akar homoszexualis. nagykata Az emberseg nem gen kerdese. Ezert soha nem fognak kihalni az olyan emberek akiknek fontosabb az emberseguk mint a sajat genjeik tovabb orokitese. holnaPinap Aki a kulsejevel akar tarsat keresni az volszinuleg nem bovelkedik belso ertekekben. Jo pelda vegy erre :) Emberseges emberek szegyene vagy. Diótörő Apszolut igazad LENNE! ha az emberiseget valoban a kihalas fenyegetne. De a helyzet nem ez Sokkal inkabb a tulnepesedes fenyeget katasztrofaval. drieno Sajnos valoban tul sok minden szol a penzrol. Nem tudok rolla hogy a gyermektelenek kapnanak penzt a gyermektelensegukert (ami egyebkent jogosan megilletne oket mindaddig mig a foldon ilyen nagy a tulnepesedes es nyomor) Masreszrol ok nem bujhatnak a gyerekeik moge ha nehezsegeik tamadnak. Szoval aki herdal, az ezerszer inkabb a gyerekes. doncamillo Jaj kihal a Magyar? Az igazi Magyarok szegyenei akik az Emberseguk ele helyezik a Magyarsagukat. Lacc78 Az hogy valaki adott esetben nem akar gyereket az nem jelenti azt, hogy a gyermekvallalast kellemetlennek gondolja. @minőségi_troll Lehet hogy kesobb majd akar gyereket de biztosan nem azert mert "az osszes baratnojenek van, neki meg nincs" kerecsen Ha lenne eszed akkor felfognad hogy tulnepesedes nem az a helyzet amikor gyartani kell a gyerekeket Ha lenne szived akkor gondolnal a nemzetedre es nem hoznal ra szegyen azzal hogy megtagadod az emberseged nemzetedert. "Ha előbb gondolkodnál és utána írnál, talán(?) hülye sem lennél!" Ezt egy az egyben magadra s vonatkoztathatod dada A genetikai zsakutca az aki azt gondolja, hogy mindenki minel tobb gyereket csinaljon had tegyuk teljesen tonre a foldet. A teremtonk nem azt kerte hogy nyujtoszkodjunk tovabb mint a takaronk er, szegyen gyalazat a teremtot ilyen ostobanak bellitani.
nokert.hu admin
2011. április 27. 11:04
A szerzőnek illett volna szólni, hogy felkerül ide a cikke.
Aranea
2011. április 25. 16:07
_______________Emese ki merte mindazt mondani, amit ebben a gyáva, meghunyászkodó, társadalmi elvárásoktól harsogó közéletben oly kevesen mernek vállalni. _____________ Miért van az, hogy az édibédiző, "élet értelme" és egyéb elvet káráló fiatalabb-idősebb nők legalább 2/3-ad része NÉGYSZEMKÖZT (titoktartásra esketve, arcát kezébetemetve suttogva) vallja be nekem, akiről tudják, hogy nem ítéli el őket, hogy ha most választhatnának, bizony soha nem szültek volna egy darab gyereket sem???! Hogy MEGBÁNTÁK? Nem egy, nem öt, nem tíz személy... kifelé meg megy a parasztvakítás. Lehet itt példálózni a régi időkkel, csak azt felejtik ki mindig, hogy régen nem volt lehetőség fogamzásgátlásra, pedig megtették volna. * Nagyanyám legalább 5 alkalommal vetélt el, mert kinint vett be, forró téglát pakolt a hasára, krumpliszsákot hordott a padlásra (összesen volt 1 zsák krumplijuk, azt hordta hetekig, mire végre hatása lett). * Az ő anyja nem bízott a véletlenben: az egyetlen gyerek megszülése (és férje halála) után többet nem engedett hímet maga közelében - 21 éves volt ekkor. * Nagynéném apácának állt. * Anyám sem akart gyereket (kutatóorvosnak készült) de a kisvárosi elvárások hatására bevállalta... az utánam következőt már elvetette: "ha ilyen a gyerek, nem kell több!" Ő is megbánta. Mindent megadott, mégis éreztem, hogy egy eltévedt mellékvágánya vagyok az életének. * Kedves barátnőmet az egész család sokkolta, hogy tartsa meg a besikerült gyereket, különben egy gyilkos... megtartotta. Pár évvel később teljesen összeroppanva mondta, hogy már nem bírja tovább, egyszerűen nem képes szeretni a "kölköt", a családja persze őt "gyilkolja" mindennek elmondja...bárhol szívesebben lenne, csak már az utcába se kelljen bemennie, ahol lakik. * Idősebb barátnőm anyósa a bábánál tett sokadik látogatása során kapott fertőzésbe halt bele... persze a külvilág itt is csak azt tudta "vesebaja" van, azért kell az ülőfürdő.... ment a képmutatás ezerrel. * A férjemnek van egy felnőtt fia... az előző neje nem gondolkozott a gyerekvállaláson, hogy szeretne-e... megszülte, mert "elvárták" a családban, az ismerősi körben, "ez volt a természetes" - majd az évek során rájött, hogy nagyon nem alkalmas erre, képtelen rá... Az apa nevelte fel EGYEDÜL kínkeservvel, el lehet képzelni, mennyire problémás, lelkileg sérült kamasz lett belőle (és ez egy enyhe jelző). (Mikor mi összejöttünk, egy pillanatig sem volt még csak megfontolás kérdése sem, hogy NEM vállalunk gyereket. Közeledek a 40-hez, soha nem is akartam. Ő sem vállalna, ha újra kezdhetné az életét.) ***** És ezek csak kiragadott, közeli példák... Hát EZÉRT kellene bedőlni a kommentelők által orrba-szájba nyomatott propagandájának? Hogy aztán ha egy ilyen beállítottságű nő a nyomás hatására mégis szül, akkor pofájába vághassák a "minek az ilyennek gyerek" és a "milyen anya az ilyen" ítélkező okosságot, pont azok az emberek, AKIK MIATT kialakult a lehetetlen helyzet? Akik ha nem jártatják a szájukat, és nem szólnak bele a másik életébe, nem sokkolják folyamatosan a "mi lesz veled öreg korodra" és a "majd megbánod amikor már nem lehet" agymenéssel - akkor esetleg TÉNYLEG boldog, kiegyensúlyozott életet élhetett volna a másik? Kapjatok már a fejetekhez!
de karatna
2011. április 24. 22:58
A szüléstől mindenki fél, nemcsak első, de akár harmadik alkalommal is...de ez még nem tartott vissza nőt attól, hogy gyermeket vállaljon. Ha igen, akkor ott más ok is közrejátszott.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!