Erkölcsi mérce kérdőjelekkel

„A balliberális sajtó – sokszor felnagyítva és eltúlozva a történteket, illetve figyelmen kívül hagyva az ártatlanság vélelmét – előszeretettel foglalkozik az egyházi botrányokkal. Szerintük a római katolikus egyház ahelyett, hogy kizárta és feljelentette volna a bűnös papokat, inkább leplezte tettüket. Szándékosan felfújják tehát a dolgot, hogy hamis színben tüntessék fel a legelterjedtebb keresztény vallást. Ráadásul húsz-harminc éves dolgokat hoznak elő, nyilván nem a jobbítás szándékával. Ez támadás a katolikus egyház ellen.

Persze ezzel nem azt akarom jelezni, hogy a problémát a szőnyeg alá kellene söpörni, főleg nem, ha papokról van szó. Csak a dolgokat arányaiban és a helyükön kell kezelni és értékelni. Minden közösségben vannak nem oda való emberek. Így az egyházban is. De semmivel sem különbek a pedofil vagy a diákokat verő tanárok, a lányokat erőszakoló rendőrök stb. A társadalom egyéb rétegeiben sokkal nagyobb arányban fordulnak elő visszaélések, atrocitások, gazdasági és szexuális bűncselekmények, mint az egyházban. Nem csak a papoknak kellene tehát jó példát mutatniuk. Nyilvánvaló, hogy a társadalom számára elsősorban az egyház és annak képviselői jelentenek erkölcsi példát. Ugyanúgy erkölcsi példa kell legyen azonban a tanár, a rendőr, az orvos, a tűzoltó és bárki más, aki a tisztességre, a becsületre hivatkozik, és emberekkel, emberi közösségek sorsával foglalkozik.”