Böjt

2011. március 21. 15:00

A böjtölő ember talán arra érez rá a legjobban, hogy Isten nélkül semmi lényeges nincs az életben.

2011. március 21. 15:00

„Nagyapám sohasem beszélt a böjtjeiről, csak feltűnt, hogy nem eszik és nem is iszik egész nap. Ilyen volt a »karácsony bűtje« is, közvetlenül a nagy ünnep előtt, és természetesen a hamvazószerda és a nagypéntek is. A böjtölés ezeken a napokon ránk, kicsikre is vonatkozott, ami abban nyilvánult meg, hogy módjával ettünk, és napközben nem volt nassolás. Nagyapának azonban voltak olyan böjti napjai, amelyeket csak ő tartott számon: amikor megjelent az égen az újhold. Ilyenkor is ugyanúgy dolgozott kinn a szőlőben, mint máskor, néha nyári forróságban, élelem és víz nélkül, még fütyörészett is hozzá. Számára ezek az újholdnapi böjtök egyáltalán nem voltak gyászos napok. Később tudtam meg, hogy hálából vállalta őket, merthogy megszabadult a fogságából. Még később merült fel bennem a gyanú, hogy nagyapa e fogadalmi napjain valószínűleg nem csupán a második világháború borzalmas tapasztalataira gondolt.

Mindnyájunknak megvannak a saját fogságai, véges lények vagyunk, határokba ütközünk. Sebeket okozhatunk akaratlanul is. Szeretnénk a jót, de néha a legjobb szándékunk sem elég ahhoz, hogy meg is tegyük. A böjtölő ember talán arra érez rá a legjobban, hogy Isten nélkül semmi lényeges nincs az életben. A böjt így lesz az Istenhez fordulás eszköze, ami egyúttal a magunkba szállást is jelenti. Aki böjtöl, a pusztába megy. Ott pedig csak Isten van meg én. A találkozás e belső úton azonban nem szomorú esemény. Néha még fütyülni is lehet hozzá.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
magnamater
2011. március 22. 09:03
Istenhívő létemre megengedek magamnak egy cinikus hozzászólást: úgy keletkezett a bőjt, hogy tavaszra már elfogyott a kenyérgabona, s mikor már az állatnak se jutott, levágták, az volt a Húsvét. Muszájból bőjtölt először az ember, aztán rájött, a rosszat is saját javára fordíthatja.
gróf Bercsényi
2011. március 21. 21:16
A napokban sérelmeztem, hogy túl sok a Balavány a Mandineren, az igazi hitélettel foglalkozó írások pedig hiányoznak. Nos, kellemes meglepetésemre rámcáfolt Horváth Árpád cikke, öröm volt olvasni, köszönet érette! Az ne tévesszen meg senkit, hogy a hozzászólások számossága kicsiny: a szerző gondolataival nemigen lehet vitatkozni. Tudom, hogy a Mandiner alapvetően politikai-közéleti hírportál, mégis jóleső érzés néha nem vitát, hanem megnyugvást kiváltó írásokat is olvasni.
Öreg
2011. március 21. 20:00
Horváth Ur ! Fogadja egy nyakas kálvinista őszinte tiszteletét. Ugyanazt az Urat szolgáljuk.
Szenzor
2011. március 21. 19:33
Trackback: http://szenzor.freeblog.hu/archives/2010/11/22/Korunk_legjobb_pszichologusa_a_bojt/
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!