„Furcsa ellentmondás jellemzi az LMP alkotmányozáshoz való viszonyát. Miközben élesen bírálja az elmúlt húsz év hibás döntéseit, a politikai elitet, és a rendszerhibák kijavítását szorgalmazza, egyértelműen az 1989-es alaptörvény talaján áll.
Az 1989-1990-es jogállami fordulatnak vannak olyan alapjai, melyeket az elmúlt húsz évben többen is megpróbáltak felszedni. Ezzel szemben mi azt gondoljuk, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerén, a pártok versengésén alapuló, az egyén méltóságán és az emberi élet védelmén nyugvó demokrácia kikezdhetetlen. Nemcsak a Fidesz és a Jobbik támadja az 1989-es alapokat, kormányzása idején az MSZP is korlátozni próbálta egyes alapjogok érvényesülését arra hivatkozva, hogy túl sok idő telt el a rendszerváltás óta, már lehet szigorítani a szabadságjogokat.
Mi azt hangsúlyoztuk, hogy az 1989-1990-es kereteket megtartva kell megújítani a magyar demokráciát. Ugyanakkor az alkotmánykoncepciónk világossá teszi, hogy nagyon komoly változásokra van szükség, mert a hatályos alkotmány nem volt képes megvédeni több millió embert az elnyomorodástól, nem volt képes megvédeni a közszolgáltatásokat, a stratégiai nemzeti vagyont, a biológiai sokszínűséget. Végig kéne azt is gondolni, hogy jó-e, ha egy alkotmány semlegesen, jelző nélkül viszonyul a piacgazdasághoz. A fékek és ellensúlyok rendszerén is lenne mit javítani: korlátozni kellene a mindenkori miniszterelnök túlhatalmát.”