Szlovákia értelme

„Nem tudom, önök hogy vannak vele, én néha eltöprengek azon, mi értelme annak, hogy van Szlovákia. Mivel gazdagítja ez az állam, ez a mi országunk a világot, mennyiben érdekes és egyedi Szlovákia, s mi az igazi oka annak, hogy az önálló Szlovák Köztársaság létezik. A válasz nem könnyű. El tudom képzelni, hogy ha fönnmaradt volna Csehszlovákia, az is hasznos volna a világnak. Sőt még azt is el tudom képzelni, hogy ha máig fönnmaradt volna a történelmi Magyarország, úgy is jó volna. Mi tehát az értelme annak az államnak, melynek része vagyok? Nem tudom. Ellenkező esetben nyilván kevesebbet foglalkoznánk közös ügyeinkkel, vagyis kevesebb felelősséget éreznénk magunkkal szemben, s többet foglalkoznánk a mások hibáival. Nyilván kevésbé ismernénk, hogyan is működik ez a világ. Ennyiben a Szlovák Köztársaság megalakulásával valóban mind léptünk egyet. S ez valóban előrelépés volt. (...)

Attól tartok, hogy akik ezt az államot létrehozták, nemcsak a romlott mečiaristák, hanem az azóta s máig kormányzóinak döntő többsége, egészen mást láttak ennek az államnak az értelmében, mint amit fennen hirdettek. Szlovákiát mondanak, de magukra gondolnak. Ennek az országnak a történelméről beszélnek, de tulajdon önzésük történetét értik alatta. Mindannyiunk életének javításáról beszélnek, de mindenekelőtt a maguk anyagi helyzetét javítják, a többiek kárára. A milliós lelépők pár hónapi hőerőműbeli munkáért, a jócskán túlfizetett megrendelések, a különös módon kiutalt lakások, a pártérdekű jelölések azt mutatják, mit gondol Fico (de valóban csak ő) a nemzetállami érdekek alatt. Ez az egész politikai osztály (néhány kivételtől eltekintve) már vagy húsz éve arra használja a nemzet és az állam szavakat, hogy leplezze: egyetlen valódi érdekük ők maguk.”