„Tisztelt Uram! Ön a Népszabadság február 12-i, szombati számában nagy beleéléssel, s önnön bátorságától elragadtatva bejelenti, hogy nem nyugszik addig, ameddig engem nem távolítanak el a Fideszből, ugyanis – némiképp leegyszerűsítve az ön briliáns logikáját – ameddig az antiszemita Bayer a párt tagja, addig a Fidesz is antiszemita, ha pedig a Fidesz is antiszemita, akkor az Európai Néppárt is antiszemita. Mit ne mondjak, őrületesen nehéz lehet önnek és az önhöz hasonlóknak. De ez végül is az önök problémája.
Az én problémám ezzel szemben az, hogy újra és újra, végtelen türelemmel elmagyarázzam önnek és önöknek, hogy az a világ, amelyet felépítettek, és amelyben oly otthonosan jönnek-mennek és rettegnek, nos, az a világ nem létezik. És semmiképpen sem szeretnék cinikus lenni, ezért fel sem tételezem, hogy ön is csupán politikai megfontolásból lakja ezt a nem létező világot. Nem. Ön és az önhöz hasonlók feltehetőleg mélyen hiszik, hogy valamiféle jó ügyet szolgálnak akkor, amikor könyörtelen harcot vívnak az »antiszemitizmus« ellen, amely antiszemitizmushoz nincsen szükség sem antiszemitára, sem zsidóra. Bizony, Tisztelt Uram, ez a »harc« sokaknak egyszerű önigazolás és önfelmentés. Ameddig ugyanis az »antiszemiták« ellen vívjuk a harcot, és a nácizmustól rettegünk, addig semmiképpen sem kell »arról« a negyven esztendőről szót ejteni.
Mindaddig az »európaiság« nevében felháborodottan vissza lehet utasítani, hogy bárki is összemérje a 20. század két szörnyrendszerének bűneit. Hogy is írja Todorov? A nácizmus bűnösei az összehasonlítás mellett vannak, hiszen ez felmentést jelent számukra. A nácizmus áldozatai az összehasonlítás ellen vannak, mert ez felmentést jelent hóhéraiknak, másrészt kisebbíti mártíriumukat. A kommunizmus bűnösei szintúgy az összehasonlítás ellen vannak, hiszen ez vádként használható ellenük. A kommunizmus áldozatai pedig az összehasonlítás mellett vannak, mivel ez vádként szolgál számukra, másrészt igazolás is őnekik, hogy volt a világban szenvedés a zsidó szenvedésen kívül is.
S lám, máris egy gyékényre kerültek a nácizmus bűnösei és a kommunizmus áldozatai, valamint a kommunizmus bűnösei és a nácizmus áldozatai! Holott nagy részük egyáltalán nem akarja ezt így. De a vita mégis csak kap valami ilyesféle értelmezési keretet, s ettől mindjárt ostobává és feleslegessé is válik, holott nem az. Sőt. Még a mi vitánk sem az. Olvasgassa szabad idejében a Népi-urbánus vita dokumentumai című kötetet, és rá fog döbbenni, hogy nincs új a nap alatt. Ott folytatjuk, ahol Németh László és Ignotus befejezte.”
