Elfüstölök – lelökődés a szigetről

„Én füstölgök. Azaz morgolódom, láthatólag bosszankodom. A főváros önkormányzata ugyanis betiltotta a busz-, villamos, HÉV-, fogaskerekű-, libegő- és sikló-megállókban a dohányzást. A metróban nem, ott soha nem is lehetett  rágyújtani. Előzőleg az aluljárókból tiltották ki a bagósokat – ez helyes. De a mostani építő jellegű jogszabályalkotás bizony csak pótcselekvés a javából.

Tizenhárom-tizennégy évesen szoktam rá a cigire. A szüleim nem tiltották, eltűrték még az is, hogy lopjam a szívnivalót a mindig tekintélyes otthoni készletből. Egy ünnepélyes pillanatban mint felnőtt a felnőttel beszéltek velem, s megkértek rá, hogy otthon és általában előttük tizennyolc éves koromig ne gyújtsak rá. Nehéz volt betartani, de betartottam. A nagykorúságom ünnepére megevett torta utolsó falatja után szépen elővettem a bagót és pöfékelni kezdtem, ők meg egy szót sem szóltak. Apám orvos volt, anyám patikus, mindkettő pontosan ismerte a dohányzás ártalmait. Kérésükben nem volt semmi cinizmus: azt is pontosan tudták, ha kemény szóval eltiltanak úgy általában a bagótól, hazugságra kényszerítenek. Tehát mindössze kértek, én meg eleget tettem a kérésüknek.

Megkérhetett volna Főváros is, eleget tettem volna annak is.”