A szlovákiai magyar kannibalizmusról

„Eszem ágában sincs azt sugallni, hogy Szlovákiában vagy bárhol másutt, Magyarország határain túl nem érték, érik és érhetik majd inzultusok az embereket nemzeti hovatartozásuk miatt. Arról van szó, hogy az efféle inzultusok lehető legeffektívebb kezelésének, elhárításának feladata kizárólag azokra a közszereplőkre tartozik, akik közül igenis nagyon sokan ebbéli kötelességeik kvalifikált teljesítése helyett, tulajdonképpen semmi mást nem tesznek, mint hadijelentésekkel hergelik és ijesztgetik azokat az embereket, akiket a maguk területén kellő elhivatottsággal, nem utolsósorban a legkvalifikáltabban képviselniük kellene. Merthogy elsősorban erre kaptak megbízást!

És, ha ezt az evidenciát minél előbb nem tudatosítják, rövid úton rájöhetnek, nincsen, nem lesz kiért, kikért dolgozniuk. Következésképpen a megélhetésükre is keresztet vethetnek. Ennyit arról, mit értettem Miért is fogy a magyar? című dolgozatomban a megélhetési jelző alatt… Hogy még szájbarágósabb legyek: ostobaságnak és a cinikus felelőtlenség megnyilvánulásainak tartom a szlovákiai magyaroknak célzott olyan üzeneteket, hogy sorsuk elsősorban nemzeti hovatartozásuk miatt az örökös számkivetettség, gyötrő küzdelem és kudarc. Egyrészt, mert ezeknek az üzeneteknek semmi közük nincs a valósághoz, de legalábbis hiteltelen csúsztatásnak számítanak.

Másrészt olyan állandó társadalmi stresszhelyzetet eredményezhetnek, amelynek egyenes következménye, hogy épp ellenkező hatást válthatnak ki, mint amilyen szándékkal ki lettek találva. (Már ha egyáltalán jó szándékkal és nem a haszonlesés okán lettek kitalálva…) Vagyis sokkal inkább arra sarkallhatják az érintetteket, hogy azért tegyenek, hogy ők, de legalább gyermekeik megússzák az örökös számkivetettséget, a jellemzően kudarccal végződő küszködést. Meg például, a májusi népszámláláskor emiatt ne vállalják magyar mivoltukat! És hogy, úgymond, ne legyen gondja a gyereknek, meg lehetőleg a legkisebb akadály se gördülhessen érvényesülése útjába, ne írassák iskolaköteles gyermekeiket anyanyelvi iskolába…!”