A magyar film barátai és ellenségei

„Tarr Béla, az egyik legnagyobb magyar filmrendező és a magyar filmszakma egyik legbefolyásosabb szereplőjének nyílt levelei mellett például nem lehet szó nélkül elmenni. Nem árt tudni, hogy 1991 és 2009 között egy filmre vetítve Tarr Béla és Téni Gábor érdekeltsége (TT Filmműhely) kapta a legtöbb állami támogatást a rendszerváltozás óta (772,7 millió forintot öt filmre), amivel az összesített rendszerváltozás utáni toplistán is az 5. helyen állnak. A TT Filmműhely a napokban »a magyar film barátaihoz« címzett felhívást küldött szét neves hazai és külföldi aláírókkal, amely »a kultúra alapvető emberi jog!«-felkiáltással és a magyar film tönkretételének vizionálása után kijelenti, hogy »a magyar kormány úgy döntött, hogy a magyar film eddigi pluralitását biztosító, demokratikus önigazgatási struktúra helyett egyszemélyes irányítási rendszert vezet be. Úgy látjuk, hogy ez a döntés veszélyeztetheti a magyar film eddigi sokszínűségét.«

A felhívás kezdeményezőinek azonban nem az »egyszemélyes irányítási rendszerrel« van problémájuk, és nem a pluralizmus elvont eszméjét féltik. Ahogyan korábban Kőrösi Zoltán sem azért lett szintén kvázi lediktátorozva Tarr által (akkor a »pártállami idők« szófordulat jött elő), mert az általa vallott eszmék vagy az irányítási stílusa diktatorikus lett volna. Hanem azért, mert akkor és ott Tarr mégsem kapott egy filmsorozattervre 150 milliót. Most sem pluralizmusról, magyar és európai kultúráról, művészi szabadságról, egyszemélyes vagy demokratikus irányításról meg ki tudja még miről van szó, hanem egyszerűen csak a pénzről. Az MMKA összeomlása, Andy Vajna kinevezése és a neves filmrendezők petíciózása közepette jobb, ha nem hiszünk a hasonló nagy szavaknak, mert a magyar filmnek nem barátai vagy ellenségei, hanem a csökkenő állami forrásokért egyre kétségbeesettebben marakodó csoportjai vannak. Egyvalamije eközben mégis alig akad a magyar filmnek: nézője.”

Ha valamiért siralmas helyzetben van a filmes szakma, ahogyan Vajna is fogalmazott, annak nem az óriási adósság és a nagy elvonások az okai, hanem az a mentalitás, ami ezt a helyzetet előidézte, és ahogyan ezt a helyzetet a szereplők egy jó része kezeli. Egy ilyen, az állammal és a politikával szimbiózisban élő szakma érdekérvényesítési képessége és megítélése, sikere nagyban függ ugyanis hosszú távon erkölcsi tartásától, attól, hogy miként bánik az adófizetők pénzével, és hogy kiveti-e magából azokat, akik ezekkel a pénzekkel visszaélnek. És persze, hogy kellő alázattal fogadja-e az állami támogatást, vagy éppen ellenkezőleg, követelőzik, és a filmtámogatást alanyi jogon járó juttatásként kezeli-e.”