Rákosi és Kádár kultúrpolitikusainak legjobb tanítványai

„Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségnek új elnöke van, Stágel Bence, és ahogy a közmondás tartja, új seprő jól seper. Vagy másképpen fogalmazva, Stágel Bence nyüzsög. A harminchárom éves kereszténydemokrata politikus különösen a közerkölcs érdekében tesz komoly erőfeszítéseket, és az új, sokat kritizált Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz fordult segítségért az RTL Klub Való Világ című sorozata ellen. Ugyanakkor arra ösztökélte az embereket, hogy tegyenek bejelentést a hasonló „család- és erkölcsromboló” műsorok miatt. Nem kellett sokáig várni, két héten belül 65 panasz érkezett a médiahatósághoz csak a Való Világ ellen. Világos, hogy Stágel Bence azt szeretné elérni, hogy betiltsák a Való Világ közvetítését. Tehát a magyar állam tiltson le egy olyan programot egy nem közszolgálati csatornán, aminek a felmérések szerint egymillió nézője van. (...)

Itt is csak azt szabad, amit a többség diktál? Különösen, ha az egybeesik a Fidesz-KDNP hivatalos erkölcsével és ízlésével? Valószínűleg erről van szó. Állami népnevelésről. Mert milyen programokat ajánlana Stágel Bence a magyar közönségnek? Olyanokat, amelyeket, lássuk be, csak nagyon kevesen, az intellektuális elit tagjai élveznének. Híres színészek jelennének meg a monitoron valószínűleg a magas kultúra apostolaiként. . Erre mondta ezt Bolgár György: »Nem tudom, hogy hallott-e már a Magyar Szocialista Munkáspártról. Annak idején volt egy központi bizottsága, aminek különböző osztályai, alosztályai, voltak: kulturális bizottság és így tovább. A központi bizottság megszabta, hogy milyen kulturális politikát folytasson a Magyar Televízió, hogyan erősítse a hagyományos családi, szocialista és egyéb értékeket. Gyakorlatilag ugyanezt hallom Öntől.«

Én még távolabb kezdeném. A Rákosi-korszaknál, és persze nem televíziónál, mert az akkor még nem létezett, hanem az irodalomnál. Doktriner kultúrharcosok nekiálltak a »fordulat éve« utáni időkben megtisztítani a könyvtárakat a »szennytől«. Nem csak az ideológiailag gyanús könyveket száműztek, illetve zúzták be, hanem a könnyű, szórakoztató irodalmat is. Csak klasszikusokat és persze a magyar és szovjet szocialista realizmus remekeit lehetett a könyvtárakban és könyvesboltokban találni. Eszi, nem eszi, nem kap mást alapon. »Ha beledöglesz, akkor is megregulázzuk az ízlésedet.« Ez volt a cél.”