Nem hiányzik a koncertezés

„Eredetileg az volt a terv, hogy archív felvételen megjelent volna az Illés két, ma már nem élő tagja is, de Illés Lajos özvegye ehhez nem járult végül hozzá. Lehet tudni, hogy pontosan miért nem engedélyezte?

Tekintve, hogy ez még mindig egy képlékeny dolog, nem nagyon akarok erről beszélni. Ez nem ötletszerű megnyilvánulás volt az özvegy részéről, hanem egy évek óta tartó küzdelem része. Nekem valóban nem esett túl jól, hogy nem volt lehetőségem arra, hogy felidézzem, milyen volt együtt játszani, még ha csak felvételről is. Nyilvánvalóan a közönségre is nagyon nagy hatással lett volna, ha ez sikerül, és éppen e mögött lehet keresni egyfajta irigységet. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy ennek a fejezetnek itt vége van: megtudtuk az adminisztrációból, hogy le van védetve az Illés Lajos név. Passz. Miért? Minek? Ha csak azért nem, hogy ne használhassuk. De hát van nekem saját nevem, elég jól cseng! Arról szól ez, hogy eszünkbe ne jusson Illés néven felmenni a színpadra. Még Zoli és Lajos is bőven éltek, amikor már furcsa ügyvédi levelek érkeztek a korábbi koncertek előkészületeihez. Most elégedjünk meg ennyivel!

Miután kiderült, hogy ez a koncepció nem jött össze, az nem merült föl, hogy legalább Bródy János ettől még megjelenjen a koncerten?

Ezek után minek jelent volna meg? Kicsit anakronisztikus lett volna, ha mindezek után besétál a színpadra és elénekli a Ha én rózsa volnék című dalt. Majd a saját buliján. Ez akkor sem biztos, hogy jó húzás, ha az eredeti verzió valósul meg, de akkor gesztust gyakoroltunk volna. Így minek? A koncerten elmondtam és most is elmondom, hogy minden olyan embernek, akivel együttműködtem a zenekarokban és a színpadon is, csak hálás lehetek, hogy ezt a sors így hozta, mert egytől egyig jó munkatársaim voltak, Bródyt is beleértve. Ennyi! Én megpróbálom ebből a több, mint negyven évből az értelmes dolgokat kihámozni, amikor konstruktívan együtt tudtunk működni bárkivel is, a többi meg nyálverés.

Bródyval egyébként szoktak még találkozni?

Úgy direkt nem vágyunk egymásra, de ha az alkalom összehoz minket, akkor természetesen. Legutóbb tavaly tavasszal, a születésnapommal egybekötött Illés-emlékhely avatásán a Kárpátiában. Miután én legalábbis nem vettem észre olyan jeleket, hogy valaki szánt szándékkal vágná maga alatt a fát, profi ember lévén jó képet vág a dologhoz, mert a múlt kötelez. Nagyon ritkán előfordul, hogy ha valamilyen helyzet előhozza, akkor megkérdezem telefonon a Bródyt, hogy jól van-e, mert voltak neki egészségügyi komplikációi, ajánlottam is neki egy professzoromat. De ezen kívül nem. Túl sok idő eltelt, hogy egyértelművé váljon, hogy ezek az eszmei különbözőségek nagyon nehezen kapcsolhatók össze, még annak ellenére is, hogy az ember tesz próbalépéseket ebbe az irányba, de nem arra utalnak a jelek, hogy megoldást lehetne találni. Kívülről sem érkezett segítség soha. Sőt! Látszólag nem ide tartozik, de azért elmondom, hogy aki ismer minket, pontosan tudja, hogy mi az, ami kettőnket eszmei szinten valójában szétválaszt. Baráti társaságban néhányszor feltették nekem a kérdést, hogy vajon hiszek-e az összeesküvés-elméletekben, mire én akkor is és most is csak azt tudom mondani, hogy összeesküvés-elmélet nincs, de annak gyakorlata, annál inkább. Ez egy kitalált dolog, amit azok találtak ki, akik el akarják terelni a figyelmet az összeesküvés tényéről. Mi történik most média-ügyben? Egy színtiszta összeesküvés, amellyel egy többséggel megválasztott politikai vezetést akarnak ellehetetleníteni. Ezt csak példaként mondtam arra, hogy ebben a szellemi közegben nem lehet a Bródyval kiegyezni. Az ember megelégszik azzal, hogy volt egy szép múltja, és sikerült egy nagyon bensőséges, jó hangulatú koncerttel pontot tenni ennek a végére, és ennyi! Nem kell többre vágyni, mert nem kevés ez sem.”