Mint amikor a Titanic süllyedt

„Borzalmas volt. Azóta sem nagyon tértem még magamhoz. Egyetlen interjút sem adtam, pedig kerestek elegen. Most is csak azért tettem kivételt, mert ha egyáltalán nem szólalok meg, úgy tűnhetne, mintha elhallgatnék valamit.

Mi a harmadik emeleten levő nagyteremben játszottunk együtt a Fruzsival (Dj Ludmilla). A lányom, aki a barátaival ott vacsorázott a közelben és a villamosra vártak a megállóban, már fél tízkor hívott telefonon, hogy merre vagyok, mert a metrólejáratig áll a sor. Én egy órával később értem oda, és pont ugyanezt tapasztaltam. Ugyan be tudtam jutni könnyen, de senki sem volt ott, hogy segítsen a csomagjaimmal, úgyhogy egyedül vergődtem át ezen a tömegen, mert már ott hihetetlenül sokan voltak a bejáratnál. Onnan a liftig tartó harminc méteres távolságot körülbelül húsz perc alatt sikerült megtennem a sötétben. A telefonommal világítottam, hogy lássak egyáltalán valamit. Az első komoly hiba rögtön ott volt. Odaraktak egy partihelyszínt a bejárathoz, és az ott bulizóktól sem nagyon lehetett már továbbmenni. Azon a folyosón van egy vécé, ahonnét éppen kinézett a vécés bácsi, és kérdeztem tőle, hogy nem lehetne itt valahogy utat nyerni, de mondta, hogy ne is reménykedjek. Látszott rajta, hogy ő ilyet itt még nem látott. Olyan tömeg volt, hogy én a két táskámmal és a közel száz kilómmal háromszor is majdnem a földre kerültem, mert volt három-négy fiatal, akik erőszakosan elkezdtek nyomulni. Már akkor is dőlt mindenki. Egy pillanatra átsuhant a gondolat, hogy visszafordulok, de a visszaút sem lett volna már egyszerű. Mire a lifthez jutottam, örültem, hogy ép bőrrel megúsztam. Kérdezte is a Fruzsi, mikor végre feljutottam, hogy mi bajom van. A másik nagy hiba ezen a rendezvényen az volt, hogy több helyszín volt, és mivel ilyenkor egyik helyszíntől a másikig vándorolnak az emberek, viszont erre ez az egyetlen lépcső alkalmatlan volt. Ha csak egy helyszín lett volna - mert volt már ott ennyi ember, ha jól tudom – akkor nem járkáltak volna az emberek le-föl, hanem csak felmennek, a buli végén pedig le. A harmadik pedig, hogy rövid idő alatt szeretett volna bejutni mindenki.

Akik nem ismerik a helyszínt, azoknak a kedvéért tisztázzuk, hogy pontosan hol van a bejárathoz képest a lépcső és a lift.

Ha elindultál a folyosón, rögtön jobbra ott volt az első helyszín. Onnan balra van a lift a falnál, kicsit jobbra pedig a lépcső, ahol nekem esélyem sem lett volna feljutni, viszont pont lejött a lift. Ezeket persze nem használhatta a közönség, pedig három is van ott. Én az egyikkel feljutottam valamikor tizenegy körül, és szerintem nem sokkal azután történhetett a tragédia, mert hirtelen elment az áram. Ugyan a pultban volt jel, de valószínű valamit lekapcsolhattak egy pillanatra. Ezután nem sokkal jött is egy technikus, hogy gáz van, meghalt valaki, mert leszúrták, és vége lesz a bulinak. [Később a rendőrség cáfolta, hogy késelés történt volna - A szerk.] Viszont mi ne hagyjuk abba, nehogy pánik törjön ki fennt is, hanem vegyünk vissza a hangerőből és a tempóból, inkább nyugtassuk az embereket, akik nem tudtak akkor még semmit. A nagyteremben majdhogynem telt ház volt egyébként, de volt még azért hely. Az emberek nem is nagyon értették akkor, hogy miért játszunk most lassabb zenét. Aztán vagy négyszer szóltak, hogy most már vége, majd később, hogy mégis játsszunk tovább, nyilván még mindig tele volt a lépcsőház és ki kellett üríteni az épületet. Közben az emberekhez is eljuthattak a hírek, mert szép lassan kezdtek szivárogni a teremből. De közben játszani, úgy, hogy tudod mi történt, azt senkinek sem kívánom.

Voltál már hasonló helyzetben valaha?

Soha. Ez olyan lehetett, mint amikor a Titanic süllyedt, a zenekar meg játszott tovább. Én egy idő után nem is tudtam folytatni, hanem leroskadtam, és a Fruzsi játszott aztán egyedül. De ő sem bírta sokáig. Brutális volt. Ott ültünk kb. egy órán keresztül, de megszólalni se nagyon tudtunk, és elindulni sem mertünk. Ő néha telefonált a többieknek, hogy ők merre vannak, és kijutottak-e.”