„Az évtizedes terrorfenyegetettségben élő Egyesült Államokban elfér egy-egy kettős állampolgár a hírszerzési struktúrákban, a kis Szlovákia viszont attól retteg, hogy egy magyar állampolgárságú katonatiszt vagy ügynök, ha netán egy szlovák csodafegyverről szerezne tudomást, a fogai közt tartott rohamkéssel azonnal Budapestig úszna a jeges Dunán, hogy ott jelentse azt. A kormány tegnap támogatta a kereszténydemokraták javaslatát, melynek értelmében a rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a büntetés-végrehajtás, a vasúti rendőrség, a hadsereg, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vámőrség és az ügyészség kötelékében nem tevékenykedhetnek kettős állampolgárok. (...)
Most komolyan, egy a nagymihályi gépesített lövészeknél szolgáló kettős állampolgárságú törzsőrmester, egy ipolysági finánc, netán egy komáromi rendőrzászlós, esetleg a Nemzetbiztonsági Hivatalban elektronikus aláírásokat készítő alkalmazott ugyan mit tudna ártani e hazának? A probléma a törvényalkotók sunyi alapfeltevése – és ebben a szemforgató kereszténydemokraták kezet foghatnak az izgága Igor Matovičcsal –, hogy a kisebbségi magyarok, ha magyar identitásukat egy olyan hangsúlyozottan szimbolikus elemmel is növelik, mint az állampolgárság felvétele – lojalitásról szóló felmérések ide vagy oda –, nem lehetnek jó szlovák állampolgárok, legalábbis annyira nem, hogy az ország törvényeit, rendjét, biztonságát védjék. Mintha a koronás igazolvány munkaszerződést jelentene az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz. Holott az ilyen szervezetek, akit akarnak, azt állampolgárság nélkül is megtalálják, a kisebbségi magyar pedig nem válik automatikusan hazaárulóvá, ha – még egyszer hangsúlyozzuk – szimbolikusan visszaveszi azt, amiről nagy- vagy dédszüleinek kényszerűen kellett lemondani. De a nemzeti ködön át ez mint ha nem (így) látszana...”
