Miért nem volt sikeres a konzervatív oldal Magyar Péterre irányuló kommunikációja?
Ennek okait próbáljuk boncolgatni a Trump-jelenségen keresztül.
Így jár, aki elárulja az uralkodót
2011. január 10. 11:59
Nincs a hatalomtól, pártoktól független piaci sajtóvilág, még ha azt állítják is, hogy a sajtó legfontosabb feladata a hatalom ellenőrzése.
2011. január 10. 11:59
„A XIX. század második felétől aztán az egész világban kialakult a piaci alapon működő sajtó: A lapkiadás üzleti vállalkozássá vált, amelyben a nyereség legalább olyan fontos tényező lett, mint a hírérték és a hitelesség (Magyarországon diktatúrák, háborúk akadályozták e gazdasági ágazat fejlődését). Az elv azonban, hogy a politikai lapok legyenek a pártoktól és a politikusoktól függetlenek, nem épült be a gyakorlatba. Már a XIX. század második felében kétfelé szakadt Magyarországon a politikai sajtó, a pártok törésvonalainak megfelelően. A szakadás fennmaradt a későbbiekben is, csak a diktatúrák hoztak újabb változást, hogy a rendszerváltás után ismét a pártokhoz való viszony alapján szerveződjön újjá a sajtóélet.
Nem magyar jelenség ez, a nyugati világban is liberális, baloldali és konzervatív sajtóról beszélnek, a politikai hovatartozás alapján.
Nincs tehát a hatalomtól, pártoktól független piaci sajtóvilág, tértől, időtől, politikától független szakmai mérce, még ha bizonyos erők azt állítják is, hogy a sajtó legfontosabb feladata a hatalom ellenőrzése. A sajtónak legalább ugyanolyan fontos másik feladata a mintaadás, a kulturális befolyásolás - ennek eltitkolása is kőkemény politika.”
Problémás a balos állítás, hogy Orbán körei tulajdonolják a magyar média 80 százalékát
Bebetonozott meggyőződés a baloldalon, hogy Orbán és a Fidesz körei uralják a magyar médiapiac 80 százalékát. De vajon honnan származik ez nemzetközileg is sokat hivatkozott adat a médiáról, és milyen problémák vannak vele?
Adom, hogy nagyobb az újságírók mozgási szabadsága a T. Házban, ám aligha tart majd sokáig
De ne legyen igazam.
Kezd elmérgesedni a vita a Media1 és a Central Médiacsoport között
A Media1 határozottan kitart amellett, hogy közérdekű médiapiaci ügyként számolt be a 24.hu-t is érintő elbocsátásokról.
Kirobbant a médiaháború: durván nekiment a Media1-nek a 24.hu gazdája, a Central Médiacsoport
Terjedelmes posztban kritizálták a portál hangvételének degradáló hatását.
Őszintén szembenézek a saját hibáimmal, és változtatok ott, ahol szükséges
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Izraeli eufória: megölték a palesztin Iszlám Dzsihád vezetőjét Libanonban
Külföld
A Hezbollah libanoni síita szervezet csak a mostani hétvégén 200 lövedéket lőtt ki Izraelre.
Hont András Magyar Péter orrára koppintott
Bosszú, megalázás, gyűlölet és félelemkeltés. Ennyi látszik a Magyar Péter által hirdetett új Magyarországból.
Összesen 9 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bolá
2011. január 10. 17:34
Jó a cikk, csak nem a XX. század végéről és a XXI. elejéről szól. Mert mára a világ médiája 9 óriási tőkekoncentráció kezében összpontosul: Time Warner, Disney, Bertelsmann, Viacom, News Corporation, Sony, TCI, Universal, NBC, és az, amit közvetítenek, a saját, illetve a hasonlóan nagy, más iparágakban működő cégek érdekét szolgálja, a globális piaci értékekről szól. Ezek minden helyi, lokális kezdeményezést elnyomnak, ellehetetlenítenek, ha másképp nem megy, antidemokratikusnak beállítva, mert a GLOBÁLIS legnagyobb ellenfele a LOKÁLIS, az csökkenti a befektetett tőkére vetített kamatot.
Erre eklatáns példa Malajzia esete. Az ázsiai országokra is a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap kényszeríttette rá, hogy piacaikat megnyissák a nemzetközi tőkeáramlás előtt, aminek először heves spekuláció, majd azután az 1997-es ázsiai pénzügyi válság lett az eredménye. E válságból az egyik legjobban kikerülő Malajzia volt. Az ország miniszterelnöke, Mohamed Mahathir a GDP jelentős visszaesését okozó pénzügyi spekulációt követően a Világbankot a Nemzetközi Valutaalappal és Soros Györggyel egyetemben kitiltotta az országból, az őket kiszolgáló helyettesét, Anvar Ibrahimot pedig (korrupció vádjával) lecsukatta. Ekkor az Economist minden heti számában megjövendölte Malajzia azonnali csődjét. De ez csak nem akart bekövetkezni, sőt az ország gazdasága fellendült, és azóta is igen dinamikus növekedést mutat. Mahathir két évtizedig volt miniszterelnök, és a nemzetgazdasági tervekbe a nagy LOKÁLIS magánvállalatokat bevonó politikájával („corporate nationalism”, azaz vállalati nacionalizmus) Malajziát egy elmaradott nyersanyagtermelő országból modern ipari országgá fejlesztette. 1997-ben ~3800$/fő volt a GDP, tavaly ~8000. Ezután az Economist és társai lekoptak Malajziáról.
Mára vonatkoztatva a végkövetkeztetés így igaz: Nincs tehát a globális tőkekoncentrációktól független politikai hatalom vagy párt. Ezek szigorúan ellenőrzik, hogy lokális erők sehol se nyerjenek teret (nyílván ott, ahol előzőleg beengedték őket eszement privatizálással, mint MO-n), ha ilyent látnak, azonnal össztüzet zúdítanak az országra. Most mi kerültünk sorra.
Válasz erre
20
0
balbako_
2011. január 10. 16:20
Ráadásul egy háló borul a sajtóra, egy nemzetek feletti háló, ami szétbogozhatatlan tulajdonviszonyaival nem is mindig az adott ország érdekeit képviseli. Az uniszónó kiállás világszerte nem az adott vélemény igazságosságát jelenti, inkább a tulajdonosok nézeteit.
Válasz erre
12
0
Dr. No
2011. január 10. 16:13
Önmagáért beszél, hogy a szerző a sajtó ostorozásához (hol máshol? egy sajtótermékben) az abszolutizmus viszonyait veszi alapul. Ajánlott olvasmány: Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Tanulmányozása után a tanuló újra megpróbálkozhat a vizsgával.
Válasz erre
6
2
lastres
2011. január 10. 16:10
Csak a cikk felcíme ("Itt a bizonyíték: Nem Orbánék kezdték a médiaháborút") hamis, ugyanis a cikkben egy szó sincs erről.
Abból meg, hogy a sajtó nem lehet értékmentes (van baloldali, liberális és konzervatív), nem következik semmi, ugyanis most Európában mind a baloldali, mind a liberális, mind a konzervatív sajtó ekézi a médiatörvényt.
Válasz erre
4
11