„Miért nem az MSZP-ben hoz létre liberális platformot, ha már négy éven át tagja volt a szocialista parlamenti frakciónak? Vagy miért nem az LMP-be kérte felvételét? Akár új pártot is életre hívhatna, ha már közélni akar. Miért választotta mégis inkább a búvárruhát?
Nem ön az első, akinek ilyesmi jut az eszébe. Vitányi Ivánnal találkoztam a minap, kérdezte: pártot alapítasz, Imre? Mondom neki: nem, de ha egyszer rászánom magam, az mindenképpen szociálliberális lesz. Mire ő: na, abba én is belépnék.
Abban több fantázia lenne, mint az Szabad Demokraták Szövetségében.
A gyermekemnek tekintem az SZDSZ-t. (...)
Ki hívta vissza önt az SZDSZ-be?
Szabadai Viktor mint alapítót hívott meg. A feleségem is tanácsolta tagságom helyreállítását.
Az ismerősök mit szóltak a reaktiválódáshoz?
Páran lecikiztek, hogy mit ugrálok én hetvennyolc évesen. Megjegyzem, a koromnál fiatalabbnak érzem magam, miközben persze nem akarom túlbecsülni a lehetőségeimet. Tudja, engem a szüleim és a jezsuiták arra neveltek, hogy várd meg, amíg a többiek elmondják a véleményüket, énnel ne kezdj mondatot, és sose erőszakoskodj. Ezek az elvek bizony nem teszik hatékonnyá a politizálásomat.
Nem biztos, hogy célravezető, ha most arra vár, hogy először a többiek mondják el a véleményüket. Mi a feladata?
Elemzem az eseményeket. Ezen túl a pártvezetés dönti el, mit kér tőlem.”