Szükség van egy elmulasztott gesztus – a bocsánatkérés – megtételére is, aminek igényét kimondottan senki nem fogalmazta meg, de én igenis szükségét érzem.
„Úgy gondolom, bocsánatot kell kérni – és én ezt a magam nevében most megteszem. Bocsánatot kérek azért, hogy kétharmados többség jöhetett létre, mellyel gátlástalanul visszaélnek. Nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy ne jöhessen létre ez a korlátlan hatalom, pedig, mint egyes példák mutatták, lehetett többet is tenni. Lehettünk volna többen, akik többet tettek.
Bocsánatot kell kérni, mert lehetővé vált az egyeduralmi rendszer érdekében az alkotmány öncélú módosítása, az alkotmányos garanciák kiiktatása, nemzeti intézmények lealázása, visszaható hatályú törvényeket lehet hozni, tönkre lehetett tenni a nyugdíjrendszert, lehetővé vált, hogy az új hatalom elnémítsa a szabad sajtót. Bocsánatot kell kérni azért, hogy olyanoknak lett korlátlan hatalmuk, akik miatt Magyarország képe visszataszítóvá vált a demokratikus világban.
Nem a megtett intézkedéseink miatt kell bocsánatot kérni, hanem a mulasztásainkért. És ha a társadalom elfogadja a bocsánatkérést és a szocialisták morális, hiteles alternatívát tudnak felmutatni, akkor új lapot lehet nyitni és új alapon lehet képviselni a társadalom szabadságát, demokráciáját.”