„Szélsőséges vélemények, elképzelések korábban is ismertek voltak. Azonban a korábban elszórt jelenségek a tavalyi évben új trenddé kezdtek összeállni. Ráadásul e jelenség nem szorul a Közel-Kelet határai közé: fenyegetést kapott a frankfurti Szent Márktemplom, Franciaországban és Németországban több tucat templomot kellett kordonnal védeni. Mindezek következtében az év végére megnőtt a nyomás, hogy a nemzetközi közösség lépjen föl a keresztények Közel-Keletről való kiszorítása ellen, a szabad vallásgyakorlás védelmében. Különösen az Európai Unió nagyobb szerepvállalását sürgette a francia kül- és európai ügyi miniszter, Michčle Alliot-Marie is év eleji interjújában, mondván, a nyilatkozatok tételének és az aggodalom kifejezésének ideje lejárt. Szerinte most már konkrét kezdeményezésekkel kell előrelépni a keleti keresztények védelmének biztosítására, s Catherine Ashtontól, az unió külügyi vezetőjétől is azt kérte, az EU készítsen válaszakciótervet arra, ami a keresztényekkel a Közel-Keleten történik.
Tévedés lenne ebből egyből arra következtetni, hogy valamiféle keresztény-muzulmán konfrontáció áll küszöbön, figyelmeztetnek Közel-Kelet-szakértők. Az újévi misén részt vevő emberek ellen intézett véres támadás után például felháborodott muzulmánok és keresztények együtt adtak kifejezést annak, mennyire elítélik az akciót. A robbantásokat elkövető al-Kaida és szélsőséges iszlamista terroristák célja éppen az arab és a nyugati világ összecsapásának kiprovokálása, s az a reagálás, mely ebbe az irányba visz, valójában az ő kezükre játszana.”