„Elöljáróban le kell szögezni, az a népbírósági per, amelyben Jányt 1947-ben golyó általi halálra ítélték, koncepciós célokat szolgált. Jányt alapvetően azért végezték ki, mert »Magyarországnak a háborúba történő belesodródását vezető állásban kifejtett tevékenységével elősegítette« – ezen az alapon viszont minden tábornokot ki kellett volna végezni. A perben Illés Béla, Görgényi Dániel és mások hamis tanúvallomásokat tettek. A sajtóban Jány lett a második világháború bűnbakja, a »sváb« hóhér, aki a Donhoz küldte meghalni a magyarokat. Jányt halálra ítélték, de a bíróság szótöbbséggel kegyelemre méltónak tartotta (bár Jány kegyelmet nem kért). Tildy Zoltán azonban aláírta a halálos ítéletet és Jányt kivégezték.
A per koncepciós jellege azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy Jány minden vádpontban ártatlan lett volna, bár érdekes módon azokat a vádakat, amelyek alapján ellene tényleg súlyos ítéleteket hozhattak volna, a Népbíróság nem vette kellően figyelembe. Bizonyítható lett volna, hogy a tábornok a szovjet lakossággal szembeni kegyetlen bánásmódra (túszok szedésére és kivégzésére) adott parancsot, bár az is igaz, hogy a korabeli hadijog ezt nem tiltotta, és a nürnbergi perekben is csak akkor született a túszokat kivégző katonai vezetők ellen elmarasztaló ítélet, ha a megtorlás aránytalan mértéke is megállapítható volt. A kor politikai légkörében azonban tabutémának számított annak részletezése, hogy a magyar honvédség mit művelt a Szovjetunió területén a civil lakossággal, annak ellenére, hogy a kommunista párt igyekezett minden ellenfelére ráhúzni a »fasiszta« és »népellenes« jelzőt. Az egyszerű katonák kicsapongásairól nem lehetett beszélni, mivel a túl sok embert érintő felelősségre vonás veszélyeztette volna a kommunista párt céljait, amelynek moszkvai utasításra ekkor még egyébként is a »lehető legnemzetibb« politikát kellett folytatnia valós céljai leplezése érdekében. (...)
Igaz, hogy Jányval 1945 után rendkívül méltánytalanul bántak. Igaz az is, hogy emberi méltóságát az ellene folytatott eljárásban indokolatlanul megtiporták, és a rá kiszabott halálos ítélet is méltánytalan volt. Tiszti becsületének helyreállítása mégsem lenne szerencsés gesztus. Morális és jogi értelemben Jány ugyanis biztosan nem ártatlan.”