Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Senkinek nem tűnt fel, hogy a sajtó szabad, csak annyi: az újságírók össze-vissza írnak.
„Nem verte ki a biztosítékot a többségnél az alkotmány bíróság jogkörének megkurtítása, az öt évre visszamenőleg kiszabott 98 százalékos adó, a költségvetési tanács kiherélése. Attól sem kaptak az emberek kaszára kapára, hogy a monetáris tanácsnak csak kormánypárti tagjai lesznek és a Magyar Nemzeti Bank elnökének a fizetését a negyedére csökkentették, a felügyelő bizottsága elnökéét pedig a négyszeresére emelték. Nem folyt patakokban a könny a sajtószabadság temetésén sem.
Érthető, hiszen nem vonultak ünneplő tömegek az utcákra, korábban azért, mert nem voltak rendkívüli adók. Akkor sem, amikor a Nemzeti Bank elnöke boldogan vitte haza a havi 8 millióját. A magán-nyugdíjpénztárak gondtalanul spekulálhattak az államkötvényekkel, és ruletteztek a magyar kis- és középvállalatok részvényeivel a budapesti értéktőzsde sikamlós parkettjén. Az alkotmánybíróság részeg tinédzserként, nem győzött élni a jogaival. Szóra sem méltatta a lakosság, hogy van független költségvetési tanács. Senkinek nem tűnt fel, hogy a sajtó szabad, csak annyi: az újságírók össze-vissza írnak.”