„Két hete volt egy napirend előtti pengeváltás Scheiring Gábor és Navracsics Tibor között, az igazságügyi miniszter úr lehazugozta az LMP-s képviselőt, mi pedig megírtuk, hogy szerintünk nem volt igaza…
Igen tudok róla, és finoman szólva is inkorrektnek tartom a Hírszerző eljárását. Egyértelműen cáfoltuk az Önök állításait.
A miniszter büntetőfeljelentéssel fenyegette meg lapunk főszerkesztőjét, és egyben azt ígérte, bemutatja azokat a dokumentumokat, amik alátámasztják az ő állításait. Ez mikor történik meg?
Bemutattuk a dokumentumokat, Önök ezek után ismét hazugsággal vádolták Navracsics Tibort. …nem nagyon értettük a helyzetet.
Mert mi nem kaptunk olyan dokumentumokat, amik szerintünk alátámasztják a miniszter úr álláspontját. Vagy léteznek további dokumentumok is?
Az általam ismert és Önöknek elküldött papírok konkrét dátumokat, önkormányzati döntéseket tartalmaznak tudomásom szerint. Jogi formájukat és tartalmukat illetően is egyértelműek. A tények tények, ez nem olvasat kérdése.
Szerintünk nem, de akkor ezt bízzuk a független magyar bíróságra.
Nézze, erre most mit mondhatnék? (...)
A teljes magyar politikai újságírást ellehetetlenítheti az új médiahatóság néhány büntetéssel. Egy olyan hatóság, amibe a Fidesz delegált egyedül tagokat.
A médiaszabályozás mindig is egy kényes téma volt, mindenki tudta hogy teljesen kontrollálatlan a média működése, a közszolgálati tévé a rossz működésnek köszönhetően milliárdos adósságot és 50 milliárdos veszteséget halmozott fel, mégse történt semmi. Azt, hogy a szabályozást bárki nehezen viseli, természetes. Az, hogy megtehette volna valaki, hogy korábban lép? Az egyetemen az egyik angol nyelvészprofesszorom mondta, hogy a múlt idejű feltételes mód negációt jelent: a »megtehette volna« magyarul azt jelenti, hogy »de nem tette meg«. Valakinek lépnie kellett. Számos egyéb terület van, ahol nagyon hangos a tiltakozás, miközben olyan történik, aminek korábban már kellett volna. A magánnyugdíj-pénztárak esete ilyen: már sok-sok évvel ezelőtt meg kellett volna történnie. Érthetetlen, de legalábbis furcsa némelyek tiltakozása, miközben ugyanők azt csendben végignézték, hogy ezermilliárdos nagyságban közpénzeket »kiszerződnek« a magyar állam kasszából, eladósítva az unokáinkat is.
De a kormány átesik a ló túloldalára, és ezzel megszüntetheti a komoly, kormánykritikus hangokat.
Nem láttam még olyat, hogy a média ne ugyanezeket mondta volna, amikor bárki szabályozni szerette volna ezt a területet. Nem volt még olyan, hogy azt mondták volna: ez így jó, erre vártunk.”