Arctalanul a Facebookon

Napok óta zajlik a kattintás-gyűjtés a Facebookon az új médiatörvény ellen. A kampány sajátossága, hogy a nevüket nem vállaló, arctalan árnyak szervezik – bezzeg a pártoló szavazatokat névvel és fényképpel várják, ahogy az a Facebookon magától értetődik.

A gyűjtés neve „Egymillióan a magyar sajtószabadságért”. A cím tisztességes mivolta vitatható, hiszen kijelentő módban, tényállításként szól a hőn óhajtott, egymilliós célszámról. Azt viszont, hogy a Facebook-csoport névtelenségbe burkolózó szerkesztői néhány napja angol nyelven is toborozzák a klikkelőket, egyértelműen inkorrektnek tartom: ezáltal ugyanis olyan emberek egyetértését várják, akiknek – magyar nyelvtudás híján - esélyük sincs elolvasni a törvényt, akik nem olvashatták a média szabályozásáról és a régi médiatörvényről szóló, évtizedes itthoni vitát és nem követhették a magyar nyelvű sajtót, rádiót és televíziót. A szervezők azonban nem bízzák a véletlenre a dolgot, és saját, a médiatörvényről szóló nemzetközi sajtószemléjüket is cenzúrázzák: például hiába keressük az általuk előzékenyen felsorolt sajtóvisszhangban a Frankfurter Allgemeine Zeitung 2010. december 22-i írását, amelyet pedig az MTI is szemlézett, és amely – kivételesen – megértést tanúsít az új magyar médiaszabályozás iránt.

Nem a médiatörvény hibáit védem, hiszen magam sem értek egyet a Médiatanács tagjainak megválasztási módjával és hiányolom a bírságolási katalógust. A tiltakozás fenti módszerét viszont a leghatározottabban kifogásolom. Elgondolkodtató, hogy kiknek állhat érdekében ekkora arcátlanság, hogy arctalanul szervezzenek arcukat vállaló polgárokat egy, a nevében is az arcunkról, a magunk felvállalásáról szóló médián… Gyanítom, hogy mega-provokációval van dolgunk; például egy szélsőjobbos sörtársaság ugratja ezzel a kezdeményezéssel az ugrani mindig kész, frusztrált liberálisok tízezrekre rúgó, hiszékeny csapatát. A téves öndefiníció nyomán ballibnek nevezett média-lovagokról ugyanis, bár sok rossz elmondható, de hogy gyávák volnának vállalni az arcukat, az semmiképp. Tehát: le az álarcokkal, vitéz urak!