„Alföldi Róbert nevéhez fűződnek olyan, a jó ízlést messzemenően sértő előadások, amelyek különböző devianciákat, például pedofíliát, homoszexualitást, emellett magyargyűlöletet népszerűsítenek. Hogyan ítéli meg ezt a szemléletmódot?
Mivel Alföldi ellene van mindennek, ami harmónia és szépség nem lep meg. A saját betegsége, és beteges magyargyűlölete köszön vissza, a választott és az ilyen módon színre vitt darabokból. Pavel Zavada, aki szintén nem szereti a magyarokat, de jól él belőlük, és aki a legutóbbi bemutatónak, a Magyar ünnepnek szerzője, azért is gusztustalan, mert könyveit nagy példányszámban jelentették meg eddig itthon és magas állami kitüntetéseket is kapott értük. Most levette álruháját, és az igaziban jelentkezett a Nemzeti Színházban. Zsák a foltját megtalálja.
Véleménye szerint a Nemzeti Színháznak milyen normák szerint kellene működnie?
Úgy, ahogyan boldogabb országok nemzeti színházai működnek. Mivel a nemzet teátrumai, így elsősorban a nemzeti, irodalmi értékeket kell bemutatniuk mindenütt. Hazai és világirodalmi klasszikusokat kell műsoron tartani, ahogyan azt a bajor, a francia a szerb, a horvát, vagy a román, litván színházak teszik. Ha mondjuk, Belgrádban történne irodalmi nemzetgyalázás, úgy, ahogyan a János vitézzel történt Budapesten, nem hiszem, hogy a rendező rendőri kíséret nélkül elhagyhatta volna a színház épületét. Testi épsége a mai napig nem lenne biztonságban.”