A türelem téglái

„A türelem köztudomásúlag rózsát terem. Sok türelem sok rózsát. Van, akit már egész rózsalugas veszi körül. Ki mennyit tűr, anynyit érdemel. E sorok írójának tűrőképessége is az egekig ér már. Csak akkor ugrik fel türelmetlenül páholyából, ahonnan a politikai átváltozás nagy misztériumát nézi, amikor a hatalommal való nemzeti együttműködés új rendszerének hallgatag kőmívesei, az új elfogulatlanság mosolygó beszédű papjai, a méltányosság tüzes angyalai türelemre intik a hagyományos kormányzást forradalmi kormányzással, vagyis a rendkívüli állapot igazgatásával felváltó hatalommal szemben: »Nem eszik olyan forrón a kását!« Mintha egy zebrát intenének több türelemre, nagyobb belátásra és méltányosságra övéi az őt éppen marcangoló oroszlánfalka iránt. (...)

Egy parlamenti választásokon győztes párt a demokráciát ejtette el, hogy most jogos zsákmányaként, kedélyesen felfalja − alkotmányostul, parlamentestül, sajtószabadságostul. És ez azért tényleg egészenmás! Itt csakugyan helye van a józan állampolgári megfontolásnak, a mérlegelő okosságnak és a bölcs belátásnak, az okos állampolgári türelemnek, ami a türelmetlenekből persze indulatokat vált ki, türelmetlenségükben hányni akarnak az effajta bölcsességtől és megértő türelemtől, megalkuvásnak, behódolásnak, kollaborációnak bélyegzik azt. De hát mit várhatnánk tőlük, ha egyszer türelmetlenek? (...)

Nem a türelem szokott elfogyni a hatalommal szemben, hanem a bizalom. Akkor és olyan mértékben fogy el, amikor és amilyen mértékben a hatalom önkényessé válik: zaklatja, fenyegeti a polgárok egyik vagy másik politikai, vallási, erkölcsi, vagyoni, netán leszármazási alapon elkülönített csoportját, többségét vagy kisebbségét; gátlástalan terjeszkedésbe kezd és e terjeszkedés érdekében átírja a törvényeket, felbontja az érvényes szerződéseket, megszegi vagy akár meg is semmisíti azt az alkotmányt, amelyre képviselői nem is olyan rég még esküt tettek. Nyilvánvaló, hogy az állampolgári bizalom aláásásával a hatalom saját alapját is aláássa, akár tudatában van ennek, akár nem; akár hatalmi erőszakkal akarja a társadalmi bizalmat helyettesíteni, akár pedig azt akarja elhitetni magával és a társadalommal, hogy mindenki, aki jót akar, vele van, és erőszakos akcióival éppen a közjót mozdítja elő.”