„Ilyen rövid idő alatt ilyen sokat még egyetlen kormány sem tett a magyar tudományos és kulturális élet lepusztítása érdekében. A színháztól, a filmtől, a könyvkiadástól, a tudományos műhelyektől, szinte mindenhonnan annyi pénzt vontak el, amennyi az alkotótevékenységet már megbénítja, viszont a költségvetés gondjaihoz, és persze a kormányfő érdeklődését lekötő sportágak támogatásához képest jelentéktelen.
Az ’56-os Intézet a vesztesek között is a legvesztesebbek közé tartozik. Az idei évre rendelt másfél száz milliós költségvetési támogatásából elvettek harmincat, a jövő évre kapnak összvissz hatvanat. (...) Mindkét Orbán-kormány illetékes tagja, 1998-ban Hámori József, most pedig Szőcs Géza kifejezte meggyőződését, hogy az Intézet tevékenysége az ország számára igen üdvös és fontos, aztán pedig a kormányuk mindent megtett, megtesz azért, hogy ennek a tevékenységnek ne legyen folytatása. Az Intézetnek és kutatóinak támadása javarészt a szakma alatti szinten folyik, a sötéten fortyogó, mérgezett „jobboldali” publicisztikában.
Az ’56-os Intézetnek egyetlen igazi, de hatalmas ellenfele van: a történelemmel való politikai rablógazdálkodás. ’56-nak sok részörököse van, de egyetlen általános örököse sincs. Sokan akarnak valamit abból, amiért a forradalmárok harcoltak, de senki sem akar mindent.”