„Értem én, hogy Sas Jóska nélkül nincs proletárdiktatúra, de lássuk be: az MSZP nagygyűlése már önmagában kabaré. Amíg Mesterházy Attila C kategóriás bokszolóként zenére vonul be, pacsizik, csókolózik, majd megosztja pehelysúlyú gondolatait az egybegyűltekkel, komolyan nem értekezhetünk a szombati nyugdíjas-találkozóról. És jaj, ott a többi kifakult sztár. Török Zsolt például, aki úgy szerzett országos ismertséget, hogy valaki pofon vágta az éjszakai buszon. Vagy Gyurcsány Ferencet kellene komolyan vennünk, akinek fokozódó szabadidős elfoglaltsága szaporodó szem alatti gödröcskékben manifesztálódik?
Nem a csasztuskás Sas és a göndör Beregi, hanem ők, a szocialista politikusok a humor nagyágyúi. A nyugdíjasklubok alatti pincékben feltétlenül.
Persze ha jobban belegondolunk, Sas Jóska meghívása logikus és helyénvaló lépés volt. Kit szállítson a párt a nehéz sorsú maradéknak, tán Andrea Bocellit? Őt egyrészt nem ismerik a veres szépkorúak, másrészt nem is értenék, mert valami idegen nyelven vartyog. Meg aztán a Mikroszkópot se vezette, anyukám, valami rohadt fideszes lesz az, közénk ne gyűjjön. (...)
És az a népharagos, löttyös indulat… Hogy hűha, elveszik a pénzünket a narancsországosok, a fene ette vóna meg az összeset. Maga Mesterházy valósággal összeforrott hallgatóságával: alpári és primitív volt, úgy, ahogyan a helyzethez illett. És haragos vagy műharagos, a lényeg, hogy alaposan kivágta a rezet például a Fidesz »elmebeteg politikájának« felemlegetésével. Nem szívesen lennék most a kormánytagok helyében, mondta megfontoltan Virág elvtárs, és kineveztette Mesterházyt a Vidám Park igazgatójának. Ez kell a dolgozóknak.”