„Carrarai és hümettoszi márvány, asszuáni szürke gránit, cotswoldi kő - világhírű kőfajták, amelyek nélkül Olaszország, Görögország, Egyiptom és Anglia elképzelhetetlen. Ahol nagy hagyománya van a kő használatának az építkezésben, ott a helyi variánsokat is megbecsülik. A rómaiak például huszonnyolcféle hagyományos építő- és díszítőkövet tartanak számon a szerény Peperino tufától a városképet meghatározó travertinen át a színes márványokig (giallo antico, pavonazzeto). A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal szerint nyolc kiemelt magyar kőfajta díszítőszobrászati használata vezethető vissza a római korig és a középkorig. Tardoson, Lábatlanban, Siklóson vörös mészkövet, Fertőrákoson, Sóskúton, Süttőn és Budakalászon sárga mészkövet, Balatonrendesen vörös homokkövet bányásznak évszázadok óta.
Ezek a kövek hozzátartoznak a mindennapjainkhoz. Budapesten a belvárosi bérházakban minden gang, lépcső és konzol Tardosról való, a lábazatok és faragványok többnyire süttőiek és sóskútiak. A Lánchíd oroszlánjai, a Magyar Tudományos Akadémia, a Vigadó és az Országház eredeti burkolata puha, könnyen faragható sóskúti, az Országház új burkolata és az Operaház szobrai keményebb süttői mészkőből vannak.
A fertőrákosi követ inkább az osztrákok ismerhetik: ebből épült a Stephansdom, a Kunsthistorisches Museum és a Votivkirche. A hagyomány azonban megszakadt: egy átlagos pesti társasház felújításakor fel sem merül, hogy a gang megrepedt kőlapja vagy a törött lépcső helyett új kőelemet rendeljenek az eredeti lelőhelyről; jellemzőbb a cementes javítgatás vagy a festéssel álcázott beton. Kivételt csak a kiemelt műemlékek és a luxusszállodák jelentenek, illetve egy-két igényesebb irodaház. Milyen állapotban vannak ma ezek a bányák? Egyedül a süttőiről mondható el, hogy túlélte a rendszerváltást, és szerepe ma is meghatározó. Az Állami Kőfaragó Vállalat privatizációja után minden bánya magánkézbe került, de Süttőn a külföldi tulajdonos 1996-ra csődbe jutott, és eladta a bányát három magyar szakmai befektetőnek, akik létrehozták az ágazatban azóta piacvezetővé vált Reneszánsz Kőfaragó Zrt.-t. A többi bánya külföldi kézen vegetál.”