„- Mitől is félne a miniszterelnök?
– Orbán Viktor önmagától fél. A túlzott magabiztosság, az önkontroll elveszítése előhozhatja az emberből a legrosszabb énjét.
- Gondolja?
– Igen. Orbánnak mindig mindenről ugyanaz jut az eszébe: az erő alkalmazásának a lehetősége. Nyolc év alatt olyan politikába, társadalmi és gazdasági ígéretekbe lovalta bele magát, amelyek hatalmon nem teljesíthetők a mai alkotmányos keretek között. Így erőből lebontja őket – szétzilálva a harmadik köztársaság erkölcsi és jogállami normáit. Agresszív erőfitogtatása mögött valójában a félelme húzódik: rettegés attól, hogy saját csapdájába esik, s hamar elveszíti hitelességét. (...) Kár ennyit lacafacázni velem! Ha ez a kormány tud öt évre visszamenőleg adótörvényt alkotni, ha beszánthatja az Alkotmánybíróságot, ha elveheti a nyugdíjasok pénzét, nyugodtan hozzon egy olyan büntetőjogi tételt, hogy »Gyurcsány bűnös«. Megszabadulhatnának egy csomó procedúrától. Remélem, ismét kihallatszik az irónia a szavaimból.
- Én újra a provokációt hallom ki.
– Nézze, Orbánra én politikai ellenfélként tekintek, akit szeretnék legyőzni a politikai játékszabályok keretei között. Ő viszont személyes ellenségének tart. Ne kerülgessük: Orbán Viktor engem börtönbe akar vetni. Ennek próbálnak érvényt szerezni szinte bármilyen eszközzel – most épp az ügyészséget presszionálva, felrúgva a demokratikus elveket. De a Fidesz hajtóvadászatától én még jól alszom, nem szedek nyugtatót. Velem törököt fognak.
- Merthogy?
– Előbb-utóbb találhatnak olyan ügyészt, aki a kezükre játszik engem. Ám abban legalább ugyanennyire biztos vagyok: nem lesz »eredményes« az eljárás. Nem követtem el bűnt, nem lehet megfogni. Nem állnak meg a Fidesz iszonyatos erőfeszítéssel összerakott koncepciós vádjai.
- Még az is megeshet: a végén »megtörik« a jelenlegi legfőbb ügyész, és szabad utat enged az ön kiadatásának. Számol ezzel is?
– Igen, sőt könnyen előfordulhat: mire ez a beszélgetés megjelenik, már nem véd a mentelmi jog. Ha kikér az ügyészség, magam javaslom az Országgyűlésnek, hogy adjon ki.
- És ez nem felesleges »hősködés«? Nem provokáció?
– Higgye el, nem értékelem túl saját személyemet. De senki sem várhatja el tőlem, hogy passzív legyek abban a küzdelemben, amely nem egyszerűen a politikám helyességéről, hanem a becsületemről szól. Ha azt akarja a Fidesz, hogy nézzünk egymás szemébe a bíróságon, állok elébe. Pressziójuk odáig sokkal kevésbé hat. Ott már valóságos és nyílt küzdelem lesz, vélhetően a nemzetközi média előtt is. Ha előbb nem, ott bebizonyosodik: ártatlan vagyok abban, amit politikailag a terhemre ró a kormány. Orbán Viktor pedig súlyos árat fog fizetni ezért is.”