„Az olvasó valószínűleg már régen elveszítette a fonalat az ügyben, fogalma sincs, mi is ez a vizsgálatsorozat, amelyre a Magyar Telekom – a kilenc hónapi eredményt közzétevő gyorsjelentés szerint – 2 milliárd forintot költött. A történet 2005 évvégén, illetve 2006 elején kezdődött, amikor a MT könyvvizsgálója kifogást emelt bizonyos, a montenegrói leányvállalatnál kötött szerződések miatt. Az akkor a New York-i tőzsdén jegyzett cég az amerikai értekpapírtörvény értelmében belső vizsgálatot kezdeményezett: a White and Case nemzetközi ügyvédi irodát bízta meg az ügy földerítésével. Hamarosan kiderült, hogy egyes macedóniai szerződések is gyanúsak, a vizsgálat a MT másik balkáni leányvállalatára is terhelő adatokat talált. 2009. november végén a White and Case átadta jelentését: törvénytelennek talált bizonyos montenegrói és macedóniai kifizetéseket, sőt, kijelentette, hogy »a szerződések egy része a macedón kormánytól megszerzendő szabályozási vagy más előny céljából került megkötésre. A Társaság, illetve érintett leányvállalatai általában megkapták a megszerezni kívánt előnyt, majd kifizetéseket teljesítettek egy vagy több kétes szerződés alapján.« A jelentés megállapítja azt is, hogy »a vizsgálat nem tárt fel macedón kormányzati tisztviselők, vagy politikai pártok vezetői által kapott kifizetéseket igazoló bizonyítékot.« A jelentés készítői, hogy nem volt hozzáférésük olyan bizonyítékokhoz, amelyek lehetővé tették volna ezen kiadások végső kedvezményezettjeinek az azonosítását. (...)
A Telekom elleni amerikai ügyészségi eljárának az a tétje, hogy a hatóságok tudják-e bizonyítani egyes kormányzati tisztviselők, politikusok megvesztegetését. Mert ha ez bizonyosodna be, akkor a vállalat helyzete sokkal rosszabb, mintha valamelyik alkalmazottja sikkasztott volna – ez utóbbi esetben akár kártérítési eljárás indítását is megfontolhatja a társaság, és valószínűleg sokkal olcsóbban megússza a kinti eljárást.”