Tíz év a Gulagon

2010. október 22. 12:35

Szolzsenyicinnel Ekibasztuzban ismerkedtem meg, ahol az Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényének történései játszódtak. Interjú.

2010. október 22. 12:35
Rózsás úr, hogy kerültek az emberek a második világháború végén Szovjetunióba kényszermunkára?

A háború után a magyar és a szovjet pártvezetők, Rákosi Mátyás és Sztálin megállapodtak abban, hogy a hatályos nemzetközi egyezményekkel ellentétben a Szovjetunió nem enged haza mintegy 650 ezer magyar hadifoglyot, hanem határozatlan időre jóvátételi kényszermunkára fogja őket. Ennek következtében éveket töltöttek ott azok, akiknek sorsáról a fejük felett döntöttek. Az utolsó hadifogolycsoport 1951 decemberében jutott haza Magyarországra.

A szovjetek egyébként hivatalosan »csak« 514 ezer magyar hadifoglyot szerepeltetnek statisztikáikban. Ennek az a magyarázata, hogy 136 ezren még azt sem érték meg, hogy felvegyék őket a hivatalos kimutatásokba, mert éhínségben, tífuszjárványban vagy az erős fagy miatt még azelőtt meghaltak. A másik »lehetőség«, hogy az ember a Szovjetunióba kerüljön kényszermunkára, az volt, hogy »málenkij robotra« hurcolták el 1944 decembere és 1945 márciusa között. Ennek a zömét német nemzetiségű vagy német nevű magyarok tették ki, legalább 120 ezer fiatal nőt és férfit vittek így ki egyebek mellett a Don-medence kőszénbányáiba, ahonnan becslések szerint alig a felük tért vissza. A harmadik típus a szovjet törvények alapján elítélt politikai rabok - jómagam is az voltam - kategóriája, ide mintegy 100 ezer ember tartozott, ennek megfelelően deportálták őket a Szovjetunióba.

Hogyan zajlott le a Szovjetunióba, a Gulag-táborokba való kihurcolás?

Mint 1944-ben frontszolgálatra mozgósított levente, harci feladattal bevetett alakulattal kerültem szovjet fogságba, majd katonai törvényszék ítélete nyomán lettem kényszermunkatáborok rabja. A peres eljárás a front mögött zajlott le, futószalagon ítélkező bírák sablonos vádirata alapján, a magyar vádlottak által nem ismert orosz nyelven. Csaknem tíz évig tartó rabságom első két évét Ukrajnában Odessza börtönében, majd Nyikolajev és Herszon munkatáboraiban töltöttem. Aztán éveket raboskodtam az észak-uráli Szolikamszk őserdeiben, és az utolsó négy esztendőt Kazahsztánban éltem le, Karabas és Szpasszk után Ekibasztuz bányászvárosában, ahonnan végül szabadultam. Szolzsenyicinnel Ekibasztuzban ismerkedtem meg 1951-ben, abban a lágerben, ahol az Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényének történései játszódtak, hitelesen, de megváltoztatott nevekkel.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 15 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Dr. Kotász
2010. október 23. 10:16
Ön vagy degenerált,vagy küldetést hajt végre.Kommentjei szándékosan az oldal szétverésére irányulnak.Felhívom mindenki figyelmét arra,hogy @rubico75 jól felkészült provokátor,kérem ennek megfelelően kezeljék.Jó ideje f i g y e l l e k !
MakkA
2010. október 22. 19:02
Csak egy kis adalék: a szovjetek ötös sorokba állították a rablott embereket.És ha egy létszámellenőrzéskor nem jött ki az ötös sor, akkor volt, hogy a felesleget [ n(mod)5 ] elzavarták. De volt, hogy kiment két katona, és behozta az utcáról a hiányzókat. o
senor calavera
2010. október 22. 17:01
Debreczeni "fideszdiktatúra" József figyelmébe. Akkor kezdjen beszélni, amikor Gyurcsányt politikai tevékenysége miatt valaki Ekibasztuzba igyekszik küldeni. Amig viszont a Fidesz Tom Lantos intézetet hoz létre, és multikat sarcol, addig csendes meditáció, és spirituális megújulás javasolt.
drienovác
2010. október 22. 16:59
az utolsók messze nem 51-ben jöttek vissza, volt, aki 1954-ben, mint az apósom, igaz, ő nem a közeli kazah földön, hanem szibériában volt és épített vasutat ezen kívül 45-ben a férfiakat tömegesen ejtették fogságba és hajtották el kényszermunkára a fővárosban és vidéken is pl Soroksáron meghirdették az első mozielőadást, aztán a szórakozni vágyók azt vették észre, hogy minden ajtó bezárul, nagy rohangálás odakint, aztán megjelent egy ruszki géppisztolyos csoport a vászon előtt egy tolmáccsal, hogy férfiak balra, nők jobbra, aztán férfiak el nagyapám Kőbányán döntött úgy, hogy ezzel messzire mentek, és ugrott ki a sorból egy árokba, amikor szerencsés módon éppen nem látták a fegyveresek egy kanyarban abból a csapatból senki se jött vissza vidéken is játszották ezt, begyűjtötték az embereket, amikor jöttek le a hegyről, meg a szántóról ballagtak hazafele este, hogy jöjjenek, van egy kis munka, csak nem itt a faluban - a harmadik határ után kezdett nyiladozni az értelmük, hogy itt hosszabb túra készül, aki tudott, folyónál, pataknál meglépett akiket végül elvittek, azok közül se sok jött vissza, konkrétan a másik nagyapám falujába egy sem...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!