Nem lehet egyszerre a nyolcmilliós bankelnöki fizetés és a vidéken élő lecsúszottak érdekei mellett kiállni. Interjú.
„Nem lehet egyszerre a nyolcmilliós bankelnöki fizetés és a vidéken élő lecsúszottak érdekei mellett kiállni. Én mondtam ki először, hogy zárjunk le egy időszakot és kezdjünk baloldali politikát folytatni, ám ez nem sikerült.
- Vagyis úgy érezte, nem változik semmi?
– Mindig következetes voltam, tartottam magam az elveimhez. A politikai baloldal nem jelent egyet a társadalmi baloldallal. Az előbbi vereséget szenvedett, az utóbbi képviseletében most új szerveződésre van szükség. Minőségelvű, gyűlöletmentes közéletet szeretnénk, és segíteni a párbeszédet. De a baloldal a nemzeti kérdéshez sem úgy viszonyult, ahogy az elvárható lett volna.
- Miért most lépett? Meg akarta várni a kampány végét?
– Mindig azzal vádoltak, hogy nem ezt a pártot szolgálom. Pedig lemondtam a házelnökségről, hogy egy mozgalommal segítsem az MSZP-t. Nem kértem helyet az országos listán, mert új arcokat szerettem volna látni a vezetőségben. Tettem a dolgomat, nem akartam a választások előtt lehetetlen helyzetbe hozni a pártot.
- Tehát most lépett és tagoltnak szeretné látni a baloldalt. De a szocdem és a balliberális szárny szétválása a Fidesz bebetonozását segítheti elő.
– Ön szerint milyen volt az MSZP politikai gyakorlata az elmúlt években?
- Azt akarja velem kimondatni, hogy nem volt baloldali?
– A szocialista párt inkább liberális gazdaság- és társadalompolitikát folytatott. A Fidesz-többség most önmagáért beszél.”