„A javaslatok egyik része arról szól, hogy lesz majd egy Nemzeti Eszközkezelő Társaság (NET), amely felvásárolja a rossz hiteleket, így az állam fog tartozni a bankoknak, és majd ő elintézi a lakókkal a többit. (...) A Nemzeti Eszközkezelő ötlete ugyanis 2010-ben annyira bizarr, hogy nincs olyan utólagos részlet, ami életképes konstrukcióvá alakítaná.
A magyar államnak ugyanis jelenleg nincs fedezete a rossz jelzáloghitelek kivásárlására, tehát kénytelen lesz hitelből intézkedni, és a nyilatkozatok szerint az ötletgazdák remélik, hogy némi kezdeti befektetés után, az eszközkezelő piaci alapon el fogja tartani magát. Vagyis a NET gyakorlatilag speciális, többnyire fizetésképtelen adósokkal rendelkező, lakáscélú jelzáloghitelre szakosodott alapként fog működni. A hitelbankokon keresztül lényegében ő nyújtja a hitelt, és hozzá folynak be a törlesztő részletek, ha éppen befolynak. Ha nem, akkor meg nem, kilakoltatás nem lesz, legfeljebb némi veszteségcsökkentés ingatlancserével. Ezekből a befizetésekből, valamint a saját maga által felvett hitelekből, rosszabb esetben betétgyűjtésből és kötvénykibocsátásból fedezik a kihelyezett összeget.
A gondolatmenetben nyilván nem az újdonság ereje a megdöbbentő, pont ellenkezőleg. Az a legmeglepőbb, hogy ez a konstrukció már létezett a világtörténelemben, és sok jó soha nem származott belőle. Legutóbb, a két hasonló amerikai alap, a Fannie Mae és a Freddie Mac, ugyanilyen okokból bekövetkező csődje miatt elértéktelenedő befektetések épp egy takaros világgazdasági válságot indítottak el. Magyar kistestvérük, a NET erre valószínűleg nem lesz képes, de bukása esetén az államadósság sokáig, érzékelhető módon növekedni fog, annak minden következményével együtt, és ez is pont elég baj lehet.”