Politikai bűnök és hibák

2010. október 02. 14:36

Szemünk előtt zajlik a magyar liberális demokrácia épületének a lebontása, politikai rendszerünknek totalitáriánus demokráciává való fokozatos átalakítása.

2010. október 02. 14:36

„Romániában, Lengyelországban, demég Csehszlovákiában is a rendszerváltozás a polgárok kinyilvánított akaratából történt. Prágában tömegek követelték Havelt a Várba, az ellenállás vezetőjét a szabad köztársaság első elnökének, Romániában Temesvárott és Bukarestben még halálos áldozatok is voltak. S mi történt nálunk? Egy kerekasztal körül egyezett meg az állampárt az ellenzéki pártok képviselőivel. Hol voltak az úgynevezett emberek? Otthon nézték a televíziót. Minden az ő fejük felett történt. Hogyan érezhetik a most fenyegetett alkotmányt a magukénak? Miért csodálkozunk? Mindannyian felelősek vagyunk azért, ami történt, s ami történik.


Mindannyian megszoktuk a rövid távú érdekben, rokonszenvekben és ellenszenvekben való gondolkodást. Nem tartottuk tiszteletben a demokrácia íratlan szabályait. Túlságosan odafigyeltünk a közvélemény-kutatásra, s annak ingadozásaira. S amikor elveink nyomán mondtunk valamire igent (mint például a reformtörekvésekre),mi is azonnal, gyorsan,másokmeghallgatása nélkül akartunk elveinknek gyakorlati érvényt szerezni. Úgy akartuk, hogy fél év alatt valósuljon meg mindaz, amire négy esztendő is csak szorosan lett volna elég. S mikor más volt a véleményünk egy politikai döntésről, mint elvbarátainknak, csak elvétve adtunk annak hangot, nehogy árulónak tekintsenek. A ballib táborban például mindenki gyanús volt, akinek nem volt lesújtó véleménye a Terror Házáról. A jobboldalon pedig – többek között – az lett gyanús, aki szívvel-lélekkel támogatta a holokauszttagadást tiltó törvényt. A szekértáborhoz való tartozás vált a politikai ítélkezés, gondolkodás egyetlen mércéjévé. A televíziós műsorok kezdtek papagáj-vizsgaelőadásokhoz hasonlítani. Vádaskodás, rágalmazás, vagy legalábbis a másik fél motívumainak megrágalmazása bevett szokássá vált. Csodálkozunk, hogy mindennek megfizetjük az árat?

Nem vigasz, hogy a Fidesz is meg fogja fizetni az árát a nemzetközi szervek ellen szított demagógiának, szakértő államhivatalnokok tömeges leváltásának, az alkotmány papírronggyá való változtatásának, a politikai hűségjutalmak nagyszabású osztogatásának, a saját táborán belüli önálló vélemények elhallgattatásának, a türelmetlenségnek, a szimbolikus politikának, a magabiztos rögtönzéseknek. Mert a politikai bűnünkért és hibánkért ezen a világon fizetünk. Nem vigasz, mert ezt az árat egész Magyarország fogja megfizetni. Úgy, ahogy eddig is tette.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 148 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
de karatna
2010. október 24. 16:56
KEDVES HELLER ÁGNES és társai! Amikor Mózes felment a Hóreb hegyének azon magaslatára amelyet Dzsebél Muszának, vagyis Mózes hegyének hívnak, hogy átvegye az Örökkévaló parancsolatait (2 Móz. 19–20), akkor lent, a hegy lábánál várták Izrael törzsei és egyéb sémi-héber, habiru nemzetségek. Voltak olyanok szép számmal, akik aranyborjút csináltak és a bálvány előtt áldoztak, ledérül éltek és szidalmazták Mózest, hogy mi a fenének hozta ki őket Egyiptomból, hiszen milyen jó volt nekik ott. Lázítottak, keseregtek, uszítottak, intrikáltak, hangulatot keltettek, viszályt támasztottak. Ugyanúgy, mint napjaink magyarországi bolsevik gyökerű urbanoliberális zsidajai! Semmivel sem másképpen!. De voltak olyanok, akik várták Mózest, várták a parancsolatot, várták azt az erőt, amely a hit által Izrael gyermekeiből nemzetet teremt. Bizony voltak nekünk is egykoron ilyen zsidóink! Bizony voltak! Az Auschwitzot megjárt, édesanyja halálát és saját sorsát a koncentrációs táborban végigszenvedő zsidó fiatalember, aki szívében, halála órájáig magyar tudott maradni. Angyal Istvánról írok! Aki az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír parancsnokaként ott harcolt a barikádokon a nemzet közös ellensége, a bolsevik elnyomás és annak hitetlen vezetői, a Hóreb hegy tövében megmaradt bálványimádó zsidók szellemi örökösei ellen. Ő mondta, Ő üzente a pénzváltó kufároknak, Magyarország finánc zsidajainak és békebontóinak, megalkuvóinak, de egyben elárulóinak: „ LEHET A NEMZETI BANK NÉLKÜL IS FORRADALMAT CSINÁLNI ÉS A NÉP EREJE NAGYOBB TŐKE, MINT A NEMZETI BANK PÉNZE" (Angyal István saját kezű vallomása. Pesti Szalon Könyvkiadó ISBN 963 7994 009, 86-87 oldal). Mózes, miután őt az Úr elbocsátotta, lehozta a kőtáblába vésett parancsolatokat. Utána, ott és akkor Áronnal az oldalán és a hozzá hű törzsek fiaival elpusztította a bálványimádókat, a kételkedőket, a zavarkeltőket és a lázítókat. De voltak bizony túlélők, mert túlélők mindig vannak. Ezen túlélők lelki örökösei szállták meg Magyarországot 1919-ben, ezek szaporodtak el 1948-ban, ezek töltötték be az Államvédelmi Hatóság vezető beosztásait, ezek lopták el a rendszerváltásunkat, ezek pofáznak, uszítanak és fészkelik be magukat a NÉPSZAVÁHOZ, a NÉPSZABADSÁGHOZ, a médiába, a hétköznapjainkba, a jelenünkbe és mételyezik meg a jövőnket. Ezek azok, akik a Sínai hegység lábánál történtek után most itt nálunk, Magyarországon építik az aranyborjút, és arra akarnak kötelezni bennünket, hogy mi is azt imádjuk. Nos, ezeknek üzenem: Olvassanak az 56-os zsidó forradalmárokról, olvassanak az első világháborúban magyarként elesett zsidó tisztekről, olvassanak arról a zsidó lojalitásról, amely egykoron a magyarországi zsidóság nemzethű részét jellemezte. Olvassanak: Blanc Vilmosról, Blayer Ignacról, Veisel Vilmosról, Weiszenberg Mórról, Mentzel Bertalanról, Kornfeld Adolfról, Bőhm Bernátról, Kaiser Adolfról, nemes göllei Inselt Immanuel vezérőrnagyról, Zöld Márton honvédtábornokról (dédapám Ludovikás társáról), nemes krupieci Bauer Gyula tábornokról, aki egy kis falusi, igen vallásos zsidó fiúcskából lett az egyik legvitézebb első világháborúbeli magyar honvéd gyalogezred parancsnoka, majd tábornoka, és még tanulmányozzák a sok ezer hasonló lelkületű magyar zsidó hazafi magyarsághoz való viszonyulását. Nos,kedves Heller Ágnes ezekről vegyenek példát és ne a Hóreb hegy tövében aranyborjút építőkről, azokról, akiket Mózes is egykoron agyonveretett, de nem eléggé!
allover
2010. október 03. 22:44
"a magyar liberális demokrácia épületének a lebontása" Ágnes! Ebben kik laknak most, éppen? Ki építtette ezt az épületet és milyen felhasználási célból? Ez egy búvóhely bizonyos "elemek" számára? Nincs több kérdésem, kérem kapcsolja ki!
civilina
2010. október 03. 14:39
Kedves Ágnes! A működő liberális demokrácia a szocializmushoz hasonlóan nem létezik, a létező pedig nem működött, Önöknek köszönhetően. Ugye ezzel egyetért?
de karatna
2010. október 03. 13:30
A Hattyúház meg olyan szar épület, hogy nem is tudok mit mondani rá. ============================================= Ezt vitatom! Bár nem HELLER téma, de megér egy kis "világosságot", ha már a Heller témában jött elő. A Hattyúház egy rendkívül izgalmas dolog. Az organikus építészet egy igen figyelemreméltó példája. Nincs olyan építészeti csoda, amely egy olyan beépített, túlzsúfolt szerencsétlen helyen érvényesülni tudna, mint ahová a Hattyúházat építették. Ha ezt az épületet megfelelő tér, parkos rész venné körül és teljes egészében látható lenne, - lenne valamilyen perspektívája- akkor azt hiszem Buda egyik legszebb XXI. századi építészeti öröksége lehetne.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!