„Romániában, Lengyelországban, demég Csehszlovákiában is a rendszerváltozás a polgárok kinyilvánított akaratából történt. Prágában tömegek követelték Havelt a Várba, az ellenállás vezetőjét a szabad köztársaság első elnökének, Romániában Temesvárott és Bukarestben még halálos áldozatok is voltak. S mi történt nálunk? Egy kerekasztal körül egyezett meg az állampárt az ellenzéki pártok képviselőivel. Hol voltak az úgynevezett emberek? Otthon nézték a televíziót. Minden az ő fejük felett történt. Hogyan érezhetik a most fenyegetett alkotmányt a magukénak? Miért csodálkozunk? Mindannyian felelősek vagyunk azért, ami történt, s ami történik.
Mindannyian megszoktuk a rövid távú érdekben, rokonszenvekben és ellenszenvekben való gondolkodást. Nem tartottuk tiszteletben a demokrácia íratlan szabályait. Túlságosan odafigyeltünk a közvélemény-kutatásra, s annak ingadozásaira. S amikor elveink nyomán mondtunk valamire igent (mint például a reformtörekvésekre),mi is azonnal, gyorsan,másokmeghallgatása nélkül akartunk elveinknek gyakorlati érvényt szerezni. Úgy akartuk, hogy fél év alatt valósuljon meg mindaz, amire négy esztendő is csak szorosan lett volna elég. S mikor más volt a véleményünk egy politikai döntésről, mint elvbarátainknak, csak elvétve adtunk annak hangot, nehogy árulónak tekintsenek. A ballib táborban például mindenki gyanús volt, akinek nem volt lesújtó véleménye a Terror Házáról. A jobboldalon pedig – többek között – az lett gyanús, aki szívvel-lélekkel támogatta a holokauszttagadást tiltó törvényt. A szekértáborhoz való tartozás vált a politikai ítélkezés, gondolkodás egyetlen mércéjévé. A televíziós műsorok kezdtek papagáj-vizsgaelőadásokhoz hasonlítani. Vádaskodás, rágalmazás, vagy legalábbis a másik fél motívumainak megrágalmazása bevett szokássá vált. Csodálkozunk, hogy mindennek megfizetjük az árat?
Nem vigasz, hogy a Fidesz is meg fogja fizetni az árát a nemzetközi szervek ellen szított demagógiának, szakértő államhivatalnokok tömeges leváltásának, az alkotmány papírronggyá való változtatásának, a politikai hűségjutalmak nagyszabású osztogatásának, a saját táborán belüli önálló vélemények elhallgattatásának, a türelmetlenségnek, a szimbolikus politikának, a magabiztos rögtönzéseknek. Mert a politikai bűnünkért és hibánkért ezen a világon fizetünk. Nem vigasz, mert ezt az árat egész Magyarország fogja megfizetni. Úgy, ahogy eddig is tette.”