„Az egykulcsos személyi jövedelemadó – noha gazdaságilag abszolút indokolt lehet – világosan a magasabb jövedelműeknek kedvez még akkor is, ha mindenki számára elérhető valamekkora minimális adómentes jövedelem. Az egykulcsos személyi jövedelemadó ráadásul nem növekvő gazdaságban csak akkor vezethető be, ha az így kieső költségvetési bevételt más adófajtából származó többletjövedelem ellensúlyozza. Mind a gazdasági hatékonyság, mind a költségvetési egyensúly követelménye, mind pedig a társadalmi igazságosság azt kívánná tehát, hogy Magyarországon az egykulcsos személyi jövedelemadót az értékalapú ingatlanadóval pontosan egy időben vezessük be.
Az a kormány, amelyik politikai okokból élesen elutasítja az ingatlanadót, csapdahelyzetbe kormányozza nemcsak országát, hanem saját magát is. Az egykulcsos adó – legalábbis a jómódúak körében – meglehetősen népszerű, így azt megígérni nem igényel különösebb bátorságot, de még fantáziát sem. A megoldandó közpolitikai feladat viszont éppen az, hogyan növekedjen a magyar munkaerő iránti belföldi kereslet anélkül, hogy az államháztartás egyensúlya romlana. Ezt a feladatot szómágiával nem lehet megoldani, hanem egyrészt érdemi adóreformra, másrészt egyéb szerkezeti reformok sorozatára – ismert kifejezésemmel élve, kritikus tömegére – van szükség.