Az a kormány, amelyik politikai okokból élesen elutasítja az ingatlanadót, csapdahelyzetbe kormányozza nemcsak országát, hanem saját magát is. Az egykulcsos adó – legalábbis a jómódúak körében – meglehetősen népszerű, így azt megígérni nem igényel különösebb bátorságot, de még fantáziát sem. A megoldandó közpolitikai feladat viszont éppen az, hogyan növekedjen a magyar munkaerő iránti belföldi kereslet anélkül, hogy az államháztartás egyensúlya romlana. Ezt a feladatot szómágiával nem lehet megoldani, hanem egyrészt érdemi adóreformra, másrészt egyéb szerkezeti reformok sorozatára – ismert kifejezésemmel élve, kritikus tömegére – van szükség.
Az egykulcsos személyi jövedelemadó szükséges lehet, de nem elégséges. Elérheti a munkaerőre rakódó közterhek csökkenését, de nem biztosítja a forgalmi és vagyoni típusú adókból származó adóbevétel növekedését. Mivel az általános forgalmi adó alapkulcsa Magyarországon újra rendkívül magas, ez tovább már nem növelhető. Nem marad más választás, mint a vagyon többletterhelése. Az a kormány viszont, amelyik erről eleve lemond, az vagy tönkreteszi az ország költségvetését, vagy nem tudja megtenni az első lépést sem. (Ezen nem változtat a gazdasági miniszter legutóbbi nyilatkozata, ami már 2011-re előirányozta az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetését, ráadásul családi kedvezménnyel és túlságosan alacsony, 16%-os kulccsal.) Igen ám, de mitől lesz akkor időközben gyors gazdasági növekedés, ami majd a költségvetés helyzetének romlása nélkül is megengedi az egykulcsos, ráadásul családi jövedelemadót?”