Kirekesztés és befogadás: mi jön a multikulturalizmus után?

Aranykorban élünk. Cigányaink, még ha nehéz is velük együtt élni, tudnak magyarul. Nekünk kapóra jön, hogy a "nagyok" ezt a bajt átrágják és reményeim szerint elfogadható választ adnak rá. Így menekülhetünk meg Rotterdam és Malmö stb. sorsától. Hajrá Frau Merkel!

2010.okt. 12. KOLOZSVÁR Angela Merkel mintegy húsz perces beszédében a BBTE multikulturalitását méltatva úgy fogalmazott: az egyetem „példája annak, amit el szeretnénk érni az Európai Unióban”, és hangsúlyozta, hogy a románok, a magyarok és a németek békésen élnek egymás mellett Erdélyben. 2010.okt.16. BERLIN A multikulti hitvallása – hogy »Immár egymás mellett élünk, és ez mennyire jó nekünk« – ez a felfogás megbukott, teljességgel megbukott” – hangoztatta a kereszténydemokrata kancellár a CDU és a CSU ifjúsági szervezetének kongresszusán. „Teljességgel megbukott” a multikulturális Németország modellje, amely szerint különböző kultúrák harmonikusan élhetnek egymás mellett – jelentette ki szombaton Angela Merkel kancellár, állást foglalva a bevándorlás kapcsán fellángolt németországi vitában. Adva van: egy kancellárnő és egy téma: a multikulturalitás, és a megesett két nyilatkozat e témában négy nap különbséggel, amelyek ellentmondásosnak is tűnhetnek mert ugyanattól a személytől származnak. Vagyis ami szombaton megbukott azt még szerdán egész EU áhította ? Hát ha valaminek ilyen hamar vége szakad akkor az szóra sem érdemes. A dolog ennél sokkal összetettebb, mert nem valószínű, hogy a multikulturalitás, ami egy tényező, hanem számomra annak egy bizonyos fajta alkalmazási szándéka bukott, bukhat meg. Azt, hogy Merkel asszony mennyit tud a TOP 500-ban nem szereplő Babeş-Bolyai egyetemről nem tudom, de gyanítom, hogy tanácsadói Kolozsvár felé reptében a legszükségesebbek felől kissé eligazították. De azt azért elvártam volna tőle, mivel részben Ő is a szocializmusban alakult azzá amivé lett, egy kicsit túl lát a „Patyomkin falvakon” bocsánat, a díszítő pannókon amin bemutatták számára a multikulturalitást városunk egyetemén, takarva vele Herman Obert szobrát is. Igaz, mi már különbet is megértünk, mikor mutogatták az arra alkalmas személynek a kukoricatáblát hol a csövek elektróddal volt a szárhoz erősítve, és még el is hitte a balga, igaz meg is kapta az ólmot érte. Kötelessége lenne tudnia az miniszterelnök aszonynak, hogy a XX-ik század elején, hány német, szász, sváb lakott Erdély földjén és most a XXI-ik sz. elején hányan maradtak és miért csak ennyin, vagy azt sem tudja tán, hogy a XX-ik század 70-, 80-as, éveiben az NSZK akkori vezetői jobbnak látták kivásárolni őket. Akkor talán rákérdezhetett volna né-né kié mié az a szobor ott a paraván mögött. Ennyire jól működik a „Patyomkin” pannó, vagy talán valami teljesen másról van szó. Talán működik Önben is a „többségi vakság” mikor egy vagy akár több kisebbség igényét csak a többségi szűklátókörűségen keresztül tudja értékelni, érzékelni? Egy dolognak azért örülök, és mi több egyet is tudok érteni vele az ilyen fajta multikulturalitás megbukott, ÖN mondta ki. Az a multukulturalitás amely csak az asszimiláción, integrálódáson, beilleszkedésen keresztül tudja, akarja megvalósítani a nemzetiségek „egymás mellett élünk, és ez mennyire jó” elvét ebből egyszerűen nem kérek. Mert ez igy hamis és csak ellenségeskedést szül. Nekem olyan multikulturalitásra van szükségem melyben megtudom élni egyénként és közösségként identitásomat, nyelvemet, történelmemet eközben pedig ismerem a mellettem élők nyelvét, kultúráját függetlenül attól, hogy többen vagy kevesebben vannak mint mi. Ebben az esetben mikor eljön hozzánk látogatóba, nem lesz szükség semmilyen bemutató pannóra, egy valós képet tudna alkotni rólunk és mindketten esetleg hárman többet tudnánk nyerni az ügyön mint így. Ez esetben és csakis ebben lesz súlya az Ön szavainak „Erdély román, magyar és német nyelvű térség.” Értem én Önt asszonyom, megijedt attól, hogy hazaérvén meg kell hallania 2500 imám egybecsengő imáját. Nem szeretné hallani egyszerre őket, de hamár ott vannak csak kell kezdeni velük valamit: hát „szavalják Geothe”-t úgy, hogy felejtsék el az „Allah”-t miközben szerelik a vízvezetéket. Nem fog ez ily módon sikerülni. Itt és most, a globalizáció hengere egyformán nyomja annak létrehozóit és társult tagjait, minek következtében kis és nagy nemzetek, népcsoportok, nemzetiségek, kis és nagy országok egyre inkább igyekeznek megvédeni, megtartani, erősíteni identitásukat. Nem a beolvasztás az asszimiláció az út, hanem az egymással párhuzamosan élő közösségek amelyek az egymásközti kommunikációs és életutakat megtalálják, kidolgozzák. Ezért kellett volna észrevenni Herman Obert szobrát, és nem beleesni a többségi vaklátás csapdájába ami rossz feleletet ad itt is és a németországi problémára is.

A multikulturalizáció a társadalmak erjesztőbaktériuma! Olyan atomizáló folyamat, ahol csökken az egyének közötti bizalmi index. A társadalom tagja szűk környezetének belső etnikai és kulturális feszültségére figyel, miközben a globális erők ezeket a feszültségeket kedvük és érdekeik szerint befolyásolhatják, hogy eltereljék az igazi politikai, gazdasági és társadalmi problémákról a figyelmet. A multikulturalizációs törekvés a globalizáció mákonya, amelyet határozottan el kell utasítani vagy csak ott engedményeket tenni, ahol közös gyökerű kultúrák szövetségéről van szó.

"mi jön a multikulturalizmus után" Tán ismét civilizáció? Mondjuk hosszú lesz.