Gyurka halála után...

„Nehezen tudtam Gyurka és édesanyám halálán túljutni. Nem éreztem jól magam. Valakinek olyan a gyász, hogy egyik napról a másikra túlteszi magát rajta, már másnap virágos ruhákban jár és van, aki pedig megtépkedi a ruháját [4]. Nem szégyellem, hogy abban az időszakban is adtam interjúkat, amikor önmagam árnyéka voltam. Többek közt azért is tettem, mert szerettem volna erőt adni azoknak, akik szintén ilyen helyzetbe kerültek az életük folyamán. Azt hiszem, precedens értékű volt az akkori viselkedésem.

Mik a rövid távú terveid?

Sajnálom, hogy Szőcs Géza időhiány miatt nem írta meg a Faludy monográfiát. Azért remélem, egy-két éven belül születnek még ilyen művek. Sajnálom, hogy a halála óta csak gyenge írások, zömmel szemetek láttak napvilágot, párszori találkozások vég nélküli boncolgatásai kiszínezve, olyanok, amiket a négy éve halott Faludy már nem tud megcáfolni. Ezeket persze Fanny érkezése előtti időpontra datálják, hogy ne tehessek ellene. Egyébként szeretnék egy klubot csinálni, aminek része lenne a Faludy emlékszoba is. Sajnos pénzt eddig nem tudtam rá összeszedni. A jelenlegi és a korábbi kormány nem adott rá. De bizakodó vagyok a mostani kormánnyal szemben, én is rájuk szavaztam, és bízom benne, hogy uralkodásuk idején Faludy elnyeri a méltó helyét. Viszont ennek nem akarok politikai színezetet adni. Bízom benne, hogy normális politikai és emberi értékeket hoz a felszínre ez az elkövetkező pár év. Nem szeretném, hogy Gyurka népi-nemzeti legyen. Hiszek abban, hogy most nem az a fajta osztogatás fog folyni, mint amit Hiller csinált. Most olyan értékeket segítenek majd világra, amik elmaradtak a szocik uralkodása alatt.”