„Demokratikus viszonyok között roppant bonyolult és hosszú ideig tart egy politikus átpozícionálása. A szerepváltás Magyarországon először Orbán Viktornak sikerült, aki egy kis liberális párt vezéréből (mely azonban mindvégig elutasította, hogy összefogjon a politikai baloldallal) egy nagy, mérsékelt jobboldali pártszövetség, a Fidesz-KDNP elnöke lett. Napjainkban a miniszterelnök újabb átalakulásának vagyunk tanúi, hiszen olyan hangon szólal meg, olyan elképzeléseket valósít meg, mely a huszadik század folyamán sokáig tipikusan baloldalinak tartottak. A kormány a bankokat, pénzintézeteket, a multinacionális kereskedelmi hálózatokat és a telekommunikációs nagyvállalatokat különadóval sújtja a társadalmi szolidaritás nevében, egyértelműen az állami szerepkör kiszélesítésén fáradozik, mintha csak egy baloldali párt lenne.
De miután nyomon követtük a kormányzó pártnak és vezetőjének átváltozásait: először liberálisból konzervatívvá, majd most konzervatívból – bizonyos tekintetben – szociáldemokratává alakult át, érdemes felhívni a figyelmet az MSZP váltásaira is. Az utóbbi két évtizedben többféle ideológiai maszkot öltött magára, méghozzá szinte átmenet nélkül, Napjainkban már annyira belegabalyodott a szerepeibe, hogy képviselői maga sem tudják, milyen szöveget vár tőlük a közönség. Először nyugati típusú szociáldemokrata programmal álltak elő, a jóléti kapitalizmust propagálták, majd a piac mindenhatóságára esküdtek fel. Ezután a chicagói iskola neoliberalizmusát Dimitrov antifasizmusával kombinálták, az Új Baloldal nevű ideológiai mixtúrára hivatkozva, melyről senki sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák. Pillanatnyilag a nagytőke pozícióit védelmezik, a Fidesz-KDNP ellenében.”