Derrick és Semir

„Érdemes tisztázni, mit értünk multikulti alatt. Egyes keresztény-konzervatív politikusok ellenségképet látnak benne. A német értékektől és felfogástól különböző, párhuzamos társadalmakat. Amelyek tagjai – elsősorban muzulmán bevándorlók –nem akarnak integrálódni a német világba. Sőt gyűlölik a demokratikus államberendezkedést, miközben kihasználják a sokgyermekes nagycsaládokat megillető juttatásokat. Az »anatóliai svábnak« nevezett zöldpárti politikus, Cem Özdemir szerint viszont a multikulti az, hogy a katolikusok és protestánsok közötti házasságok ma már természetesnek számítanak. Az, hogy a volt NDK-ban nevelkedett protestáns, gyermektelen, második házasságában élő nő a kereszténydemokraták elnöke, s egyben Európa vezető gazdasági hatalmának kancellárja. S abba se köt bele senki, hogy a homoszexualitását vállaló politikus irányítja a külügyeket.(...)

Angela Merkel a tőle megszokott módon lavíroz, igyekszik minden tábort kiszolgálni. Temeti a multikultit, hogy megtartsa a CDU-tól elpártolókat és leszerelje a tőle szabadulni akarókat. Viszont tudja, hogy a nemzetközi versenyképesség megőrzése miatt óriási hiba lenne a bezárkózás. A CDU/CSU-ban dúló vita valójában a nagy néppárt küszködése, hogy megfeleljen egy jelentősen átrétegződött társadalom igényeinek. Elég csak megnézni, hogy Stuttgartban kiket vízágyúzott le a rendőrség. A több milliárd eurós pályaudvar-beruházás ellen nem radikális környezetvédők vagy anarchisták tüntettek. Középosztálybeli polgárok, potenciális CDU-választók.”