Az LMP és a zöldség

„A Lehet Más a Politikával kapcsolatban kényszeredetten próbálkozik a sajtó, hogy ugyan határozzák már meg magukat. Egyesek az LMP jelenlegi sikertelenségét is ennek tudják be. Személy szerint nem értem, hogy Magyarországon ez miért elvárás, amikor másik oldalról folyamatosan azt harsogják a mérvadó »értelmiségiek«, hogy a Fidesz nem jobboldali, az MSZP nem baloldali, az SZDSZ nem liberális, az MDF nem konzervatív, a Jobbik meg nem radikális. Kiváltképp érthetetlen a dolog, mivel az utópiák és eszmék korszaka lejárt a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Az új formáció leszereplésének okai egészen máshol keresendők.(...)

Nem sikerült olyan aktivista hálózatot kialakítania a pártnak, amely egy kampány elvégzéséhez szükséges. Igaz ugyanakkor az is, hogy nem kerültek az LMP-be olyan vállalhatatlan arcok, mint a Jobbiknál, akik egy ország előtt váltak nevetség tárgyává. Médiaszerepléseik kizárólag az MSZP-vel való konfrontációban merültek ki, a párt önálló arculattal képtelen volt megjelenni. Minden megnyilatkozásukból a fásultság és az erőtlenség sugárzott. Fő üzenetük, hogy nekik köszönhető, hogy ez az első választás, amikor a zöld-program igazán nagy hangsúlyt kap, azonban nem volt igaz. Azt leszámítva, hogy a szocialista párt is fűzöldre színezte a plakátjait, a környezetvédelem, mint téma, nem került boncolgatásra - persze nem mintha más igen.  Egy olyan szereplése vagy ügye nem volt az »ökopártnak« ökotémában, ami átütötte volna a média ingerküszöbét - pedig a sajtó teljességgel ki volt éhezve. Nem futotta olyan szellemes, a '90-es Fideszt idéző kampányra, mint az európai parlamenti, vagy az országgyűlési választásokon. Kaptunk viszont mezítlábas Jávor Benedeket plakátokon, amiről inkább Ásóka a körömgomba juthatott eszünkbe, mintsem az átláthatóság. És hát lássuk be, hogy amin még Harrach Péter is előszerettel szórakozik, az már tényleg a vállalhatatlan kategória. A Lehet Más a Politika zöld-üzenetek helyett inkább az MSZP-hez hasonlóan jogállamot védett, meg demokráciát. Ideje lenne felfogni már - Bánó Andrásnak például kezd lassan leesni -, hogy az SZDSZ és a »független« közgazdász Bauer Tamás Demokratikus Chartája hatására teljesen kiment a divatból a hivatásos rettegés, ezzel operálni ma szánalomra méltó, és a társadalom sem vevő rá. Szerencsére már Budapesten sem.”