
Az ésszerű környezetpolitika szükségességéről
2010. október 14. 13:31
Az államnak nem volt és soha nem is lesz annyi erőforrása, hogy minden lehetséges szennyezéstől megóvjon bennünket.
„Az állam környezetvédelmi tevékenysége bővülésének azonban negatív mellékhatásai is lehetnek. Az ezzel kapcsolatos félreértés világosan kitűnik a MAL Zrt. október 11-i közleményéből. A cég ebben azzal érvel, hogy minden jogszabályban foglalt műszaki előírást és hatósági kötelezést betartott. Csakhogy az érdemi feladat a vörösiszap környezetbe jutásának megakadályozása és nem pusztán az előírások betartása. (Ha az autómmal elütök egy gyalogost, akkor is felelős lehetek, ha egyébként a KRESZ összes szabályát betartva közlekedtem.) Az állam néha teljesen hamis jelzést ad a társadalom felé azzal kapcsolatban, hogy létezhet olyan kiterjedt és részletes szabályozási rendszer, ami eleve mentesíthet bennünket a környezetszennyezésektől. Az államnak nem volt és soha nem is lesz annyi erőforrása, hogy minden lehetséges szennyezéstől megóvjon bennünket, a szennyezés kialakulásával kapcsolatos összes technológiai és természeti tényezőt előre kikalkulálja, majd környezetvédelmi szabályozásba foglalja. Ellenben az ajkai timföldgyár talán gondosabban felmérhette volna a talajtani adottságokat a vörösiszap-kazetták telepítési helyén, esetleg érzékenyebb monitoring-rendszert alkalmazhatott volna, vagy kiépíthetett volna egy második, biztonsági védőgátrendszert. A megfelelő szintű környezetvédelmet alapvetően az egyéni (személyes és vállalati) felelősségvállalás biztosíthatja. A körültekintés, a gondos mérlegelés, a józan ész és az ép erkölcsi érzék alkalmazása.
A hulladékgazdálkodás előírásai és az ahhoz tartozó bürokratikus eljárási követelmények olyan mértékűre duzzadtak az utóbbi időben, hogy jelentős érdemi erőforrásokat kötöttek le a papírgyártás területén. A környezeti problémák érdemi kezeléséről a súlypont az előírásoknak való adminisztratív megfelelésre tevődött át. Ezt a helyzetet érzékelhette az Európai Unió is, amikor a hulladék keretirányelv legutóbbi módosításában számos területen lehetővé tette az egyszerűsítést, az engedélyezés-köteles tevékenységek körének szűkítését.
Paradoxonhoz jutunk, egyszerre láthatjuk szükségesnek az állami beavatkozás kiterjesztését, valamint a szabályozás túlburjánzásának visszafogását. A megoldás, az ellentmondásból való kiszabadulás az lehetne, ha az emberi egészség vagy a természeti környezet, az ökoszisztémák épségének megóvása szempontjából jelentős területeken alkalmazunk szabályokat, közgazdasági nyelven: a kritikus externáliákat kezeljük.”
Összesen 6 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kérdés
2010. október 14. 23:54
Bocs, elfelejtettem mondani, hogy tetszett a cikk.
Válasz erre
0
0
kérdés
2010. október 14. 23:46
Annyira vadiúj technológiák nem jellemzők már eu-ban, hogy ne lehetne józan kalkulációval előre látni balesetek, rendellenes működésből fakadó tragédiák bekövetkezésének a valószínűségét. Szakáganként rendelkezésre állnak a statisztikák is. Tán még a gyakoriságot is lehet iparáganként prognosztizálni, nemcsak utólag elemezni.
A rendszerváltásig igen komolyan vették a munkavédelmi előírásokat, a balesetmegelőzést, különböző vészhelyzetek fellépésére még gyakoroltunk is (ez volt a légó-gyakorlat). Ez államilag volt szabályozva, létezett házi szabvány, de az sohasem lehetett enyhébb, mint az állami, vagy a nemzetközi akár.
Minden cégnek saját érdeke lenne a megelőzés.
A preventív karbantartások, bejárások, szemrevételezések, annak dokumentálása, a jelentés is előírás szerint kellett, hogy történjenek.
Ez biztos hogy elfelejtődött az utóbbi 20 év nagy szabadrablása alatt.
Pedig a tulajdonos érdeke lenne elsősorban.
Mindenféleképpen keményebben kell az államnak fellépni, ha kell, az ellenőrzést is ellenőrizni, persze félő, hogy elmerül a bürokráciában, de az új generáció már felelősségteljesebben kell, hogy álljon a konkrét megelőzéshez.
Az biztos, hogy a tetemes bírság elveszi sokaknak a kedvét a sumákolástól. Egy ideig ez biztos jó bevételi forrás lenne, ahogy gyanítom. Sztem, ha anyagilag nem is tud sokat tenni az állam, annyit biztosan, hogy bizonyos kedvezményeket juttat azoknak a cégeknek, amelyek komolyabban beruháznak környezetkímélés céljából.
(Ez a fajta emberi felkészülés a lehető legrosszabb esetre otthon is teljesen természetes. Nekem mindig van otthon gyufám, gyertyám, de még kályha is, hogy be lehessen gyújtani....és tartalék élelmiszer....emléxünk nagyanyáink spájzolására?)
Válasz erre
0
0
magnamater
2010. október 14. 17:32
javítás: elsők= első
Válasz erre
0
0
magnamater
2010. október 14. 17:29
A környezetszennyezési katasztrófák három szakaszra bonthatók:
I. Az ipari termelés a profit érdekében egyre több szennyet termel
II. Az ellenőrzés és védekezés áthárul az államra,mely jogszabályokban és tudásban a termelés mögött kullog
III.megjelenik a katasztrófa, mely halált hoz a lakosságra.
Megoldás lenne, ha a halál az elsők szakaszban jelenne meg: a termelés vezetője életével felelne a katasztrófáért, így idejében gondoskodna a megfelelő védekezésről.
Válasz erre
0
0